Mire számít, aki azért válik el, mert "kihűlt a kapcsolat"?

Részben én is így gondolom, ahogy Te.Viszont tény válási indokként egyik leggyakoribb az elhidegülés...

Mégis sokan meglépik,mert a mai világban nem divat megjavítani az elromlott dolgokat.

Rögtön ki kell dobni,majd találunk újat, másikat jobbat....

Másrészről meg:egy életünk van,és miért éljünk évtizedekig amelett,aki iránt már nem érzünk semmit, és a másik sem irántunk....

Szerintem nagyon sokszor ez csak egy válasz a miértre amikor nem tudnak mást mondani.

Persze, hogy elmúlik a szerelem, de akkor is szeretem mert ő a gyerekem apja/anyja, és a szeretett is összetart.

Komoly igazságokat fogalmazol meg. Szerintem a válások nagy részének épp ez az oka, hogy összeházasodnak és senki nem mondta nekik, hogy ahogy telnek az évek, egyre jobban ápolni kell a házasságot, mint a kertet. Ha nem ápolod a kertet, gaz nő rajta.

Utána elválnak, mással állnak ösze és utána attól is és így tovább.

Múltkor statisztikát hallottam erről és azt írták, hogy első házasság x ideig, utána már csak a fele és így tovább, egyre rövidebb ideig tartanak.

Az ilyen emberben soha nem alakul ki a felelősség, elkötelezettség, becsület, erkölcsi tartás... magyarán az, amiért embernek nevezünk valakit. Igazi embernek, de ebből egyre kevesebb.

Szex magában nem ad alapot a tartós házasságra, de magyarázd ezt a fiataloknak, akik nem bírnak magukkal és mihamarabb másolni akarják a felnőtteket, majd egyszercsak feleszmélnek, hogy egy jól tönkrement életük van és csodálkoznak: hát ez meg hogy lehet? :)

# 5 válaszadóval egyetértek. Nem a lángolás az, ami hiányzik. Akad persze, akinek ez is elég indok, de a saját példámból kiindulva: mi már a lángolás elmúltával házasodtunk össze, 4 év együttélés után.

De utána jött az "elkényelmesedés", vagyis már semmit nem tett a férjem a kapcsolatért, egy jó szót nem kaptam, megszűnt minden intimitás köztünk (ölelés, összebújás, szex), csak a tévé meg a számítógép maradt, meg a napi problémák megvitatása. Éltünk egy lakótársi kapcsolatban.

Ahhoz, hogy egy kapcsolat ne hűljön ki, mindkét félnek nagyon sokat kell "dolgozni", törődni a másikkal, odafigyelni az igényekre és néha picit "erőltetni" a dolgokat, akkor is, ha épp nincs hozzá kedvünk. A házassághoz nem lángolás kell, de az sem jó, ha két egymásnak vadidegen ember él együtt házasságban.

Ja és a kérdésre válaszolva, hogy mire számítok: hát nem örök rózsaszín ködös szerelemre!

Olyan partnerre vágyom, aki 5 év múlva:

-Nem nézelődik a fejem felett, ha ülünk egymással szemben egy étteremben, hanem rám néz.

-Nem húzódik el, mintha áramütés érné, ha egy közös séta során hozzáérek a kezéhez.

-Nem képes úgy feküdni mellettem, hogy másfél évig (!) nem ér hozzám, és ha én kezdeményezek, akkor nem hivatkozik fáradtságra.

-Ha beszélgetni szeretnék, nem mondja azt, hogy "már megint nyúzol".

És hasonlók... Nem hiszem, hogy ezek olyan nagy igények lennének...

Ez nagyon szomorú...:(

De honnan tudja az ember, hogy egy másik férfival már nem az első évek után lesz ilyen a kapcsolat??

A 2. válaszoló vagyok.Én 25 éve élek házasságban.Volt sok jó,és voltunk a válás szélén pár éve.De most olyan erővel kapaszkodunk egymásba,mint talán még a kezdetekkor.

Egymás kezét fogva járunk, régebben karoltunk, vagy még azt sem...:(

Alig volt intimitás nálunk is, most újra csókolózunk...

De ehhez egy nagy krízis kellett sajnos...(de megérte).