Amikor kihűlt a párkapcsolatod, miket éreztél?

Volt, hogy részemről múlt el, 4 év után. Barátként néztem rá, de már a szex sem ment, mert meg sem mozdult bennem semmi, ha hozzám ért. Csinálhatott bármit. Veszekedések, sírások, majd többszöri szakítás lett belőle.

Évekkel később megtapasztaltam a másik oldalt is, egy 5 éves kapcsolatban, ahol a páromnak lett vége, nekem nem. Kínok kínja volt, mert láttam, hogy egyáltalán nem érdeklem, nem hatott rá az sem, ha nevettem, az sem , ha sírtam. Teljesen passzív volt, és soha nem akart velem lenni, folyton programokat talált ki, ha pedig együtt voltunk otthon, akkor tv-t nézett, játszott. Majd egy nap beismertük, hogy ez haldoklik és vége lett. Hetekig alig kaptam levegőt a fájdalomtól a mellkasomban, ha rá gondoltam. De vége lett, elmúlt.

Most harmonikus kapcsolatban élek, és úgy tűnik, ennek már nem lesz vége :)

5 évig voltunk együtt, persze együtt is éltünk. Eleinte csak annyi volt, hogy megkértem, ha elalvás előtt filmet néz, tegye a másik szobában. Aztán idővel zavart ébren is, ahogy mellettem gépezett, úgyhogy kiköltöztem a nappaliba. Aztán nem láttam értelmét annak, hogy átmenjek hozzá a hálóba, úgyis mindig az volt, hogy elaludtam, utána két-három órával később feküdt le ő, a kanapén lévő pokróc meg kényelmetlen volt, úgyhogy inkább kivittem az ágyneműm.

Érdekes módon nálunk egyébként a szex végig megvolt, bár tény, hogy a végén már inkább egészségügyi jelleggel.

A vége az lett, amikor már elég volt belépnie a szobába, és máris görcsbe rándult a gyomrom, annyira idegesített. Innen már egyenes út vezetett a szakításhoz.

Körülbelül fél évig húztuk a dolgot, eleinte próbálkoztunk menteni, ami menthető, fél év után feladtuk.

9 év után hűlt ki teljesen. Úgy éreztem, hogy jó barátok vagyunk de semmi több. A szexet nem kívántam vele. Az utolsó pár hónapban már minden idegesített, ahogy köhögött az is.

Fájt nagyon egyébként mert szerettem mint embert , és sok közös emlék. De erre akkor sem lehetett közös jövőt, családot alapozni.

Lagymatag "baráti" jellegű érzéseim voltak. Azt hiszem, a volt páromnál előbb kezdődött ez, csak ő még ellébecolt volna a langyos vízben. Szexuálisan sem érdekeltem már, én meg ráuntam az állandó visszautasításokra, végül az én vágyaim is kihűltek.

Ami még feltűnt, hogy kevesebb a minket igazán megmozgató, közös témánk, és hogy állandóan kritizál, ami az elején annyira nem volt jellemző rá. Sajnos tegnap rájöttem, hogy ez az igazi arca, mert összefutottunk az utcán, utána rám írt egy rövid levelet, melyet a külsőm (amúgy vegyes) megkritizálásával kezdett.

Négy évig voltunk együtt.