Megadjam az apa nevét, ha nem akarom, hogy köze legyen a gyerekhez?

Semmit nem határoz milyen nevet írsz az apához.

Ha az apa akarja a gyereket, akkor Kis Pista is lehet ott, akkor gyakorolni is fogja apai jogait

Ha pedig nem akarja gyakorolni, és te nem kötelezed erre bírósági úton, akkor ha az ő neve van ott, akkor sem kell gyakorolnia (ki mondja meg, hogy nem az ő neve a kitalált? )

Sajnálom borzalmas szituáció. Ha a gyerek kell neki, akkor akár perre is mehet érte és el is veheti tőled (nem riogatni akarlak, de a jogrendünk annak kedvez, akinek több pénze van).

Én lelépnék messzire és új életet kezdenék. Ha megteheted ezt tedd! Nem kérnék tőle apaságit és bemondanék egy fiktív nevet.

Milyenek az anyagi lehetőségeid? Tényleg tudod egyedül vállalni?

Jó sok minden elhangzott itt. Ezért csak leírnám, a tapasztalatom egy némileg hasonló helyzetben.

Általam tartósnak hitt kapcsolatban estem teherbe az első gyermekemmel. Aznap, mikor megmondtam a "boldog kispapának", hogy eztán 3-an leszünk, közölte velem, hogy eddig is 3-an voltunk, ugyanis neki van egy felesége, akihez ő most vissza fog menni, és el is ment. Én persze napokig nem tértem magamhoz, hogy ennyire hogy lehettem vak,és ostoba, de egyet eldöntöttem, hogy ha ez az ember ezt volt képes velem tenni, és a gyermekünkkel, akkor nem lesz ő olyan ideális apa, mint ahogy azt megálmodtuk. Ok, nem volt tervezett gyerek, de már beszéltünk róla, és nem volt ellenére a dolog. Persze akkor még nem tudtam, hogy miért is nem. Lényeg a lényeg, hogy nem írattam be a nevét sehova. Mikor megszületett a kicsi, még értesítettem, hogy egy csodaszép lánya lett, hátha meggondolta magát, adjuk még egy esélyt a dolognak, talán csak megijedt címszóval. Közölte, hogy ok, majd meglátogat. Nos, ennek már 11 éve, és azóta még nem láttuk. A születési anyakönyvi kivonatba csak ki lett húzva az apa neve, azt mondták, van rá 3 évem, hogy megnevezzem az apát. Ha nem teszem egy fiktív név kerül be. Engem ez nem zavart volna. Én nem is akartam sem apaságit, sem nevet, sem semmit. Gyerektartás nélkül is megvagyunk. Végül a lánykám még nem volt 6 hónapos, mikor megismerkedtem egy férfival. Sokat küzdött értünk, mert nem akartam senkire " rásózni" a gyermekem, és persze ott volt a történtek után kialakult bizalmatlanságom is. Lényeg a lényeg, hogy mára egy egész család vagyunk. A gyermekemnek olyan apja van, aki ott van, ha mosolyog, puszit a bibire, aki megtanította őt járni, aki "lelövi a fiúkat, ha csak ránéznek" is akár. :)) Aki fogta a kezét, mikor szurit kapott, vagy kórházba került, betakarja esténként, aki az adventi naptáros csoki összetevőjével altatta el egész decemberben, mikor még mese kellett neki. :DDD És ami a lényeg, aki imádja őt, és akit a lánykám is nagyon szeret. Ilyen apát érdemelne a te gyermeked is, ne ragaszkodj egy névhez fölösleges bonyodalmakat gerjesztve. Minden jót kívánok neked is, és a kis picurnak is. És bocsi, hogy ilyen hosszú lett.

Ezesetben elnézést kérek, nem volt tisztázva a körülmény a baba és egyéb tekintetben.

Nos akkor egyszerűbb a válasz, ne akarj semmi érintkezési pontot ezzel a férfival többé, gyerekkel vagy anélkül teljesen mindegy.

Kérdés, hogy a gyerek később igényt tarthat-e az apja után örökségre.

Ugyanis most a mama a gyerek helyett dönt az egész életéről, sorsáról.

Első körben alapból megfosztja a vér szerinti apától, annak szeretetétől, gondoskodásától.

Ha nem beszélte meg az apával, akkor honnan tudja, hogy mindezt nem kapná meg?

Akár úgy, hogy nem találkozik a joggal "házsártos" feleséggel, viszont az apjával igen.

alaposan átgondolnám én ezt, mert az élet sokféle helyzetet hozhat, maikor bizony szükséged lehet arra, hogy az apja felelősséggel segítsen a saját gyerekén. akár balkézről érkezett, akár nem.

Én mindenképpen leülnék ezt megbeszélni az apával. Akárhogy is alakult a ti életetek, a gyerek életéből őt, mint apát nem biztos hogy szerencsés kizárni. Attól függ, hogyan áll ehhez a kérdéshez. Én ez alapján döntenék.

Ha szeretne apa lenni és nem csak egy név a papírokon, ha foglalkozna a gyerekével és erről őszintén biztosít, akkor aláíratnám vele az apasági nyilatkozatot.

Ha nem érdekli, várható, hogy eltűnik az életünkből, akkor inkább nem. Mindenkinek jobb, ha egyedül neveled fel, az apa jelenléte nélkül.

Én erre csak annyit tudok mondani, hogy ha felelős apaként viselkedne, akkor nem engedné a feleségének a későbbiekben sem, hogy kicsinálja a gyereket lelkileg, sőt... Ha tudja, hogy az asszony nem szívleli ezt a helyzetet, akkor haza se vinné.

Szerintem sokmindent érdemes ezen mérlegelni. Ha az apja akarja a gyerekét, akkor nem fosztanám meg a láthatástól. Ha nagyon akarja úgy is eléri bíróság útján.