Mit tegyek? Felőröl a saját butaságom!

Szia!

Én nagy küzdő vagyok ebben a tmában, mert váltig állítom hogy NINCS barátság férfi meg nő között, és szerintem az se egy egészséges dolog ha valaki tartja az exeivel a kapcsit . (Kivéve ha több évnyi házasság volt, amiből esetleg gyerek is született). DE emellett azt is állítom, hogy nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, mindenben jelet látni, agyalni, gondolkodni ezeken...És sajnos igaz, hogyha ennyiszer mondják egy pasinak, hogy "úgyis tudom hogy félrelépsz, de úgyis tudom hogy megcsalsz", akkor vagy elunja és kilép a kapcsiból vagy tényleg megcsal. Javaslatom. Ha szereted a párod, egy "bizalomküszöb" legyen nálad.ez nagyon fontos alap. Ne kérdezgesd, ne vádold, és ne szőj magadban rémtörténeteket! Nagyon nehéz, de bizalom nélkül nem megy!!! És tényleg vannak olyan pasik, akiknek nem jut eszébe megcsalni a barátnőjüket/párjukat! Ne üldözd el őt!!

Valószínűleg a terhesség, a szülés miatt alakult ki nálad ez az állapot, mint némelyik anyukánál a szülés utáni depi.

Szerintem meséld el a párodnak ugyanezeket, amit ide leírtál, kérd meg segítsen. Egy szakorvos és a párod támogatásával újra a régi lehetsz.

Még sok-sok boldog együtt töltött évet kívánok Nektek :-)

Ez általában akkor alakul ki, ha a lehető legnagyobb a boldogság, mert ilyenkor veszítheti az ember a legtöbbet. Ki ne félne attól, hogy a legnagyobb boldogsága idején, egy csodálatos férj, egy gyerek, és jó anyagi körülmények között hirtelen összeomlik az egész egy megcsalás miatt? Ez mindenkiben benne van. A többség ezt képes kezelni, elhessegeti a gondolatot, bízik a párjában.

Ám akkor az ember elolvas valami idióta cikket arról, hogy a házasságok 3x%-a megcsalással végződik(honnan szedik a számokat?), és máris beüt a paranoia.

Én pl sokáig attól rettegtem hogy a gyerekem nem tőlem van, mert olvastam olyan cikkeket, ahol azt taglalják hogy a gyerekek x%-át nem is a saját apja neveli. Nevetséges, mi? Ilyen félelmekkel nem lehet élni, mert téged is tönkretesz, a párodat is.

Mit lehet tenni? Bízni. Nem vakon, figyelni kell, de csak úgy a háttérben. Nem kell gyanakodni, de nem kell a végletekig menően naívnak sem lenni.

Igazuk van az előttem szólóknak.

Én is betegesen féltékeny voltam,tudtam is,de nem tudtam ellene tenni.Aztán elkezdtem "naplót" írni,leírtam a tehetetlen dühöt,mindent,amit ilyen rohamnál éreztem.Már ez is sokat segített,aztán mindenféle agykontrollos előképzettség nélkül csak elkezdtem mondogatni"Nem vagyok féltékeny".

Aztán egy idő után megnyugodtam.

Sok sikert és kitartást!