Megtudnál bocsátani a párodnak egy megcsalást az alábbi helyzetben?

Nem bocsátanám meg.

Akkor gondolkodott volna olyanon, hogy a másik a világot jelenti neki, amikor a másik nőt tömte/a másik pasi tömte őt.

Késő bánat, eb gondolat...

Az esetek 95%-ban a válaszadók nem bocsátanának meg... Mert nem kerültek ilyen helyzetbe (a kivételek viszont tapasztalatból nem bocsájtanának meg.)

Amíg nem tapasztaltam, addig én is úgy gondolkodtam, hogy ha engem egyszer megcsalna bárki, az repülne stb...

Aztán megtörtént 2év együttlét után, volt egy görbe estéje. Megbocsájtottam, mert "nem fejezte be a dolgot" csak elkezdte és otthagyta a csajt, mert rájött, hogy hatalmas butaságot tesz... a félrelépés után 9hónapra tudtam meg, hogy mi történt... Igazán fájt, de leginkább a hazugság, vagyis hogy hónapokig képes volt titkolni... Viszont abban a 9hónapban feltűnően sokat javult a kapcsolatunk... talán ez is közrejátszott abban hogy nem dobtam ki...

Láttam, s éreztem rajta, hogy szeret és nagyon sajnálja...

Én viszont nem tudtam megbocsájtani. Egyre elviselhetetlenebbül féltékeny lettem. Már betegesen negatív, depressziós, h*lye p*cs*vá váltam...

4éven keresztül minden egyes percben szorongtam, hogy most épp kivel van, mit csinlál, hol stb... Az elején csak titokban bőgtem, a végén éjjel-nappal neki is... hogy én sz@r vagyok, mindenki jobb nálam, bla bla bla... Sokszor meg akartam halni... (persze komoly tettlegességig nem jutottam, csak "segélykiáltás" volt...)

Aztán elege lett ebből, hónapokig tépelődött, hogy neki ez így nem jó, szakítani akar... De nem mondta.. Ismét megette... Az első pillanatban amikor tudatosult bennem a dolog, megkönnyebbültem... Nagy kő esett le a szívemről, hogy "végre megtörtént a legrosszabb dolog amitől eddig rettegtem"!!! Aztán a következő érzés a kétségbeesés volt, mikor láttam rajta, hogy nem igazán bánja a dolgot, csak a fájdalmat amit nekem okozott...

Szakítottam vele... 2hónap és rengeteg gondolkodás után ismét összejöttünk... kb 6-8 hónapig tartott hatalmában az érintés rossz érzése, ahogy mások is mondták: minden egyes alkalommal eszembe jutott,hogy "vajon őt is így simogatta, ővele is ezt meg ezt tette..."

Idővel elmúlt ez az érzés is...

Azóta 2év telt el... Rengeteget fejlődtünk, értünk, változtunk... Nem bánom, hogy újra megpróbáltuk... Mindkettőnk személyi fejlődéséhez szükség volt a megtörtént dolgokra, ezek juttattak oda, ahol most tartunk... Jól érezzük magunkat, szeretünk együtt lenni, és szeretek élni :)Ha a második, nem történt volna meg, a mai napig görcsölnék, szoronganék, félnék...

Igaz a mondás: ahol eltörtél ott leszel a legerősebb!!!

Már nem aggódok többé a megcsaláson, ha ismét olyan h*lye lesz hogy megteszi, hát tegye! Én abban a pillanatban csomagolok és lépek, akár 8 gyerekkel is...

Tudom, hosszúra sikeredett. Sajnálom, de jólesett leírni...

A lényeg, nem számít, hogy ki mit mond, ki mit tanácsol, mit vár el a környezeted, milyen sztereotípiákat ültettek belénk... Csak az a fontos, hogy TE mit érzel! Ha úgy gondolod, hogy érdemes a kapcsolatotokért küzdeni, akkor tedd!! Ha tudod, hogy tudnál újra boldog lenni vele akkor próbáljátok meg újra!!! Szerintem ugyanannyi esélye van, hogy újra megteszi, mintha egy vad idegen pasival kezdenél új kapcsolatot... Döntsél te, hogy neked mi a jó!!!

Ha szeretnél beszélgetni priviben nyugodtan írj :)

És tényleg CSAK TE SZÁMÍTASZ! Nem az hogy ki mit gondol ezek után !!! :)

Én voltam ilyen helyzetben, és megbocsátottam.

Nem bántam meg, utána még szép éveket töltöttünk együtt. Többet nem csalt meg, és őszintén fel se merült benne. Végül én hagytam el, évekkel később, más miatt.

Nem. Gondolom ugyanúgy szeretném, hiányozna, de elmennék vagy elküldeném, könyörgés ide vagy oda. Ennek egy oka van: ha eléggé szeret nem teszi meg. Görbe esték, kifogások, botlások, csak egyszer...gondolkodott volna előtte. Ha más kell akkor a párom elé állok, befejezem és szabad vagyok.

Állandóan arra gondolnék, hogy hol van, ha nem érném el pánikolnék. Nem azért, mert félek az egyedülléttől, hanem a megaláztatást nem bírnám. Tudom mi lenne a vége. Megbocsátanék, nem lennék mérges, elhinném, hogy sajnálja, de nem bírnék együtt élni a ténnyel. Talán én mennék ki sírva az ajtón, de mennék.

54-es vagyok:

Örülök, hogy segíthettem, és én is úgy gondolkodtam anno, hogy örök életemben felmerülne bennem a kérdés, hogy mi lett volna, ha... Mivel a 20-as éveimben járok, így úgy gondoltam, hogy megérdemel a kapcsolatunk még 2-3 évet, ami idő alatt igazán el lehet dönteni, hogy merre tovább, és ha úgy alakul, hogy nekünk nincs tovább még akkor is fiatal leszek és tudok új kapcsolatot kialakítani. Szerintem ez ez ésszerű döntés volt akkoriban. S az élet bebizonyította, hogy nem döntöttem rosszul!

Kívánom, hogy sikerüljön feldolgoznod a megcsalást, mert nagyon nehéz lesz az elején nem arra gondolni!!! Tanulj a történetemből, s ne tedd pokollá a mindennapjaitokat!

Iszonyú nehéz lesz tudom! De megéri!!! :)

Lehet, hogy sztereotípiákat írok le, de talán elgondolkodtok rajta.

Sajnos olyan világban élünk, ahol állítólag a megcsalás már nem válóok. Nincsenek örök értékek, ma ezzel kavarok, holnap mással. A házasság már elavult dolog. Sok a nő és kevés a férfi, s a nők egyre perverzebbek, hogy megkaparintsák a férfiakat, nem számít, hogy az már nős és gyerekei vannak, mindent bevetnek. A nők elkényeztetik a férfiakat, gyakorlatilag versengésre kényszerítik egymást, az nyer, aki a szexben többet teljesít.

Kérdező!

Mi történt azóta veletek? Hogy érzed magad? Nagyon szívesen meghallgatnám! (akár privátban is)

54 voltam :)