A férjemet zavarja, de nem tudom lehet-e, érdemes-e kezdeni vele valamit?

#1-ben a megoldás, magam is így teszek:) vagy még esetleg:

[link]

Ó, én is ilyen...

Férje felkel, kávét főz, behozza, elmegy szépen a fürdőbe, addig én magamhoz térek és nincs gond.

Ugyanilyen vagyok...

Párom tekintettel van erre, ha valamit akar, akkor kávéval kelt, annyit mond, hogy ébredjek fel, mert ekkor meg ekkor mennénk, és legyen időm felébredni, vagy munka előtt ezt meg ezt meg kell még beszélnünk.. Aztán hagy (nekem20 perc fél óra kell)

Amúgy pont ezért én hamarabb szoktam kelni, mert zavar, hogy ő egyből aktív, én meg botladozok, leejtem a dolgokat...stb..

Ezen nem tudaz változtatni, nehezebben kelsz... Próbálj ne reagálni.

Én ilyenkor anyósomnak szoktam mondani, hogy várjon 20 percet, és tegye fel újra a kérdéseit, de addig esélytelen, hogy felfogjam, akár azt is, hogy milyen az idő... (Első hónapokban a páromnak is kellett mondani, hogy térjünk vissza rá 20 perc múlva...anyósomnak 4 év után is kell mondani:S)

Én is ilyen vagyok és nagy szerencsémre a párom is, úgyhogy nálunk a reggelek némán telnek, csak annyit beszélgetünk, amennyit feltétlenül muszáj. Szeretem elmerengve elfogyasztani a reggeli kávémát és magamba fordulva eltölteni az első 20-30 percemet reggel. Ő is szereti. :)

Ezzel anyu tudott régen kiakasztani mindig. Ő reggel volt mindig aktív, így reggel akarta megbeszélni a fontos dolgokat, akkor tolt le, hogy ez miért van itt, ez miért ott!? Sosem beszéltem neki vissza, de egyszer durván sikerült kikelnem magamból, hogy szerinte milyen rohadt jól indul minden egyes reggelem, amikor 5 perce sem vagyok ébren, már is csak b*szogatni tud... Az ilyeneket amúgy nem vettem magamra soha, de ezután ő is felfogta, hogy velem reggel ne akarjon beszélgetni és pláne ne akarjon letolni semmiért, mert arra ugrok! :) Megtanulta, hogy csak akkor beszélgetünk reggel, ha én úgy akarom..., vagyis én kezdek témát.