Hogy vegyem rá a párom, a költözésre?
A párommal 4 éve vagyunk együtt és távkapcsolatban élünk már a kezdetektől. Ő az ország egyik felén én meg a másik felén lakom de a tanulmányai Budapesthez kötik így legtöbbször ott találkozunk hétvégente mivel csak akkor vannak órái.
Mindkettőnknek kényelmesebb lenne ha a fővárosba költöznénk de egyszerűen képtelen rászánni magát.
Lehet én vagyok a türelmetlen de már az elején megbeszéltük, hogy Bp-en szeretnénk letelepedni. Egyre többször emlegetem neki az összeköltözést és mondja is, hogy már ő is szeretné de mégsem látom, hogy tenne érte.
Úgy érzem mintha a szüleit nem akarná ezzel "cserbenhagyni"...
Közel 30 évesen is iszonyú megfelelési kényszer van benne és sokszor mondja is, hogy úgy érzi meg kell hálálnia, hogy felnevelték stb.
Ez így szép és egyetértek ezzel de egyszer el kell jönnie a pillanatnak mikor kirepül a családi fészekből.
Engem anyukám egyedül nevelt, nincs apám akire támaszkodhatna és én is nagyon szeretem őt de nem élhetek mindig a szoknyájába kapaszkodva! Attól, hogy felköltöznék a fővárosba még nem hagynám cserben!
A párom viszont teljesen más... Folyton azzal jön, hogy neki az a dolga, hogy megkönnyítse a szülei életét. (Ez nála azt jelenti, hogy a szülők minden szavára ugrik és mindig csak a szülőknek lehet igaza!)
Sokszor engem is elhanyagol mert éppen az anyukája vagy apukája megkéri valamire vagy csak beszélgetni szeretne vele.... ilyenkor se a telefont nem veszi fel, se smst nem ír vissza sokszor órákig.
Volt, hogy azért nem találkoztunk mert segítenie kellett otthon nagytakarítani. (mint egy 15 éves kiskamasz akit az anyukája megkért hogy takarítsa ki a szobáját)
Most felvetette, hogy költözzek oda én! Ez így nagyon szuper ajánlat, de attól tartok az csak rontana a helyzeten és bármennyire is szeretem őt ez véget vetne a kapcsolatunknak. Ezt pedig nem kockáztatnám! Az anyukájával nem jövök ki túl jól mert bele akar szólni az öltözködésembe, a munkámba és úgy egyáltalán az életembe...
A párom persze úgy csinálja mint aki észre sem veszi ezt, hiába próbáltam már megbeszélni vele.
Szerinte hallgassak az anyukájára és majd elül a feszültség!
Nem szeretném megbántani de én egy felnőtt férfivel akarok együtt élni, kettesben, nem pedig a szüleivel egy mákszemnyi szobában az anyukája felügyelete mellett!
Imádom őt és nem akarom elveszíteni de ezen muszáj változtatni...
25/L
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Nem fogok ezen vitazni.
Nem szerettem volna senkit megbantani csak felhivtam a fiigyelmet arra h miben kertem tanacsot.
Ha valaki bantasnak erezte sajnalom.
En vagyok ebben a kapcsolatban es tudom mit erdemel meg a parom.
Lehet lehulyezni meg stb amiert nem hagyom el es szeretem ot, de innentol ezekre a valaszokra nem vagyok kíváncsi.
Ha valaki (volt mar szerencsere tobb ilyen) tud tanacsot adni h beszelhetnem meg vele ezt anelkul h megbantsam azt szívesen olvasom!
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Rendben, akkor pusztán a kérdésedre válaszolva: mondogasd sokat, hogy beadja a derekát. Ez szokott működni. Viszont a jövőre nézve nem kifizetődő.
Ő mennyire szeret téged? Persze ezt csak ő (vagy ő se) tudhatja. Alapból téves lehet a világszemlélete. Mintha nem értené ezt a világot. A megfelelési kényszerre céloztam evvel. Nem ritka, pláne diplomás embereknél.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Az nem lehetne esetleg alternatíva, hogy a párod jelenlegi lakóhelyére költöznétek, de nem a szülei házába hanem egy ottani albérletbe. Így nem kereshetné a kifogásokat úgymond a párod.. hogy megérdemlik a szülei ... stb stb...
Közel van az anyukája is... bármikor átmehet éppen hozzá, de mégis lesz saját külön és közös életetek is. Arra azért vigyázz, hogy annyira ne közel az anyóshoz... legalább papucsba ne tudjon átjönni, ahogy a mondás tartsa :-)
Ha viszont erre is azt mondja a párod, hogy miért nem hozzájuk meg a kifogásokat keresi... akkor valóban gondolkozz el azon, hogy ez nem valószínű hogy a későbbiekben máshogy lesz. Te mindig 2. leszel!
Állítsd kész tények elé! Tudod, hogy fontosak számára a szülei és mennyire szereti őket. DE te lemondasz arról, hogy a fővárosba menjetek... mert neki fontosak ezek a dolgok a családjával. Viszont ő meg akkor mondjon le arról, hogy náluk éljetek a szüleivel. Nem év végéig van rá ideje! Mond neki, hogy van egy egész hónapja hogy átgondolja merre tart a kapcsolatotok... mit szeretne tőled.. hogy képzeli el a közös jövőtöket akár 2 év múlva.
Szereted nagyon, de neked is kell, hogy bizonyítsa hogy ő is téged!
Ha csak a kifogásokat keresi, akkor viszont akármennyire is fáj lépned kell ebből a kapcsolatból
Egyébként szerintem az anyukája nem hagyja önállósodni, ha csak ketten lennétek hidd el ez nagyban megváltozna.
Jut eszembe, talán még az is szóba jöhetne, hogy próbáljstok ki így fél évet hogy a kettőt így is össze tudjátok egyeztetni, ha nem jöttök anyagilag vagy nem úgy tud segíteni otthon akkor belemész, hogy odaköltözzetek (persze ez csak egy körítés és eszed ágában sem legyen odamenni, :-) de szerintem az a fél év őt is megfordítja jó irányba és nem fogja igényelni)
36-os válaszoló!
Nagyon köszönöm! Erre a megoldásra eddig őszintén szólva nem is gondoltam, de azt hiszem ez a páromnak is tetszene és talán én is megbirkóznék a helyzettel.
Mindenképp felfogom vetni ezt az ötletet!
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
36 -os voltam
Remélem tudtam segíteni. :-)
Majd azért írd meg hogy alakultak a dolgok mindenképp!
Szia :-)
36-os!
Legkésőbb ősszel költözünk!!! :)
Felhoztam a témát a páromnak és nagy meglepetésemre igazán lelkes volt.
Persze azért volt egy olyan félmondata, hogy anyagilag mennyivel jobb lenne egyenlőre nem albérletben... (de látva az arckifejezésemet ez a mondat félbe is maradt)Sőt még az ő ötlete volt az is, hogy a szüleitől viszonylag távolabbra eső belvárosi részen keressünk albérletet.
Már csak azt kell megvárnom, hogy a jelenlegi munkahelyemen megtalálják az utódomat és én is találjak egy ottani munkahelyet.
Idővel remélem a fővárosig is eljutunk, hogy én se több órányi utazásra legyek egyedül élő édesanyámtól de nem vagyok telhetetlen egyenlőre ez is nagy lépés!
Mégegyszer köszönöm a tanácsokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!