Hogy vegyem rá a párom, a költözésre?

A párommal 4 éve vagyunk együtt és távkapcsolatban élünk már a kezdetektől. Ő az ország egyik felén én meg a másik felén lakom de a tanulmányai Budapesthez kötik így legtöbbször ott találkozunk hétvégente mivel csak akkor vannak órái.

Mindkettőnknek kényelmesebb lenne ha a fővárosba költöznénk de egyszerűen képtelen rászánni magát.

Lehet én vagyok a türelmetlen de már az elején megbeszéltük, hogy Bp-en szeretnénk letelepedni. Egyre többször emlegetem neki az összeköltözést és mondja is, hogy már ő is szeretné de mégsem látom, hogy tenne érte.

Úgy érzem mintha a szüleit nem akarná ezzel "cserbenhagyni"...

Közel 30 évesen is iszonyú megfelelési kényszer van benne és sokszor mondja is, hogy úgy érzi meg kell hálálnia, hogy felnevelték stb.

Ez így szép és egyetértek ezzel de egyszer el kell jönnie a pillanatnak mikor kirepül a családi fészekből.

Engem anyukám egyedül nevelt, nincs apám akire támaszkodhatna és én is nagyon szeretem őt de nem élhetek mindig a szoknyájába kapaszkodva! Attól, hogy felköltöznék a fővárosba még nem hagynám cserben!

A párom viszont teljesen más... Folyton azzal jön, hogy neki az a dolga, hogy megkönnyítse a szülei életét. (Ez nála azt jelenti, hogy a szülők minden szavára ugrik és mindig csak a szülőknek lehet igaza!)

Sokszor engem is elhanyagol mert éppen az anyukája vagy apukája megkéri valamire vagy csak beszélgetni szeretne vele.... ilyenkor se a telefont nem veszi fel, se smst nem ír vissza sokszor órákig.

Volt, hogy azért nem találkoztunk mert segítenie kellett otthon nagytakarítani. (mint egy 15 éves kiskamasz akit az anyukája megkért hogy takarítsa ki a szobáját)

Most felvetette, hogy költözzek oda én! Ez így nagyon szuper ajánlat, de attól tartok az csak rontana a helyzeten és bármennyire is szeretem őt ez véget vetne a kapcsolatunknak. Ezt pedig nem kockáztatnám! Az anyukájával nem jövök ki túl jól mert bele akar szólni az öltözködésembe, a munkámba és úgy egyáltalán az életembe...

A párom persze úgy csinálja mint aki észre sem veszi ezt, hiába próbáltam már megbeszélni vele.

Szerinte hallgassak az anyukájára és majd elül a feszültség!

Nem szeretném megbántani de én egy felnőtt férfivel akarok együtt élni, kettesben, nem pedig a szüleivel egy mákszemnyi szobában az anyukája felügyelete mellett!

Imádom őt és nem akarom elveszíteni de ezen muszáj változtatni...

25/L