Hogy vegyem rá a párom, a költözésre?
A párommal 4 éve vagyunk együtt és távkapcsolatban élünk már a kezdetektől. Ő az ország egyik felén én meg a másik felén lakom de a tanulmányai Budapesthez kötik így legtöbbször ott találkozunk hétvégente mivel csak akkor vannak órái.
Mindkettőnknek kényelmesebb lenne ha a fővárosba költöznénk de egyszerűen képtelen rászánni magát.
Lehet én vagyok a türelmetlen de már az elején megbeszéltük, hogy Bp-en szeretnénk letelepedni. Egyre többször emlegetem neki az összeköltözést és mondja is, hogy már ő is szeretné de mégsem látom, hogy tenne érte.
Úgy érzem mintha a szüleit nem akarná ezzel "cserbenhagyni"...
Közel 30 évesen is iszonyú megfelelési kényszer van benne és sokszor mondja is, hogy úgy érzi meg kell hálálnia, hogy felnevelték stb.
Ez így szép és egyetértek ezzel de egyszer el kell jönnie a pillanatnak mikor kirepül a családi fészekből.
Engem anyukám egyedül nevelt, nincs apám akire támaszkodhatna és én is nagyon szeretem őt de nem élhetek mindig a szoknyájába kapaszkodva! Attól, hogy felköltöznék a fővárosba még nem hagynám cserben!
A párom viszont teljesen más... Folyton azzal jön, hogy neki az a dolga, hogy megkönnyítse a szülei életét. (Ez nála azt jelenti, hogy a szülők minden szavára ugrik és mindig csak a szülőknek lehet igaza!)
Sokszor engem is elhanyagol mert éppen az anyukája vagy apukája megkéri valamire vagy csak beszélgetni szeretne vele.... ilyenkor se a telefont nem veszi fel, se smst nem ír vissza sokszor órákig.
Volt, hogy azért nem találkoztunk mert segítenie kellett otthon nagytakarítani. (mint egy 15 éves kiskamasz akit az anyukája megkért hogy takarítsa ki a szobáját)
Most felvetette, hogy költözzek oda én! Ez így nagyon szuper ajánlat, de attól tartok az csak rontana a helyzeten és bármennyire is szeretem őt ez véget vetne a kapcsolatunknak. Ezt pedig nem kockáztatnám! Az anyukájával nem jövök ki túl jól mert bele akar szólni az öltözködésembe, a munkámba és úgy egyáltalán az életembe...
A párom persze úgy csinálja mint aki észre sem veszi ezt, hiába próbáltam már megbeszélni vele.
Szerinte hallgassak az anyukájára és majd elül a feszültség!
Nem szeretném megbántani de én egy felnőtt férfivel akarok együtt élni, kettesben, nem pedig a szüleivel egy mákszemnyi szobában az anyukája felügyelete mellett!
Imádom őt és nem akarom elveszíteni de ezen muszáj változtatni...
25/L
Hú, de sajnállak, kemény helyzet :/
Én esetleg a helyedben megmutatnám neki a kérdést. Itt minden le van írva pont úgy, ahogy gondolod, és azt is láthatja, hogy milyen egybehangzók a vélemények. Valószínűleg balhé lenne belőle, de mi lesz év végén? Ugyanez, valószínűleg. Csak akkor mégtöbb időt elpazaroltál mellette.
Ha nem csak az anyós kapaszkodik a picifiába, hanem a fiú is az anyjába, akkor ott esélytelen, hogy a férfinak egészséges, felnőttekhez méltó párkapcsolata legyen. Örök második maradsz, ha benne ragadsz ebben a helyzetben, ráadásul te sem leszel már fiatalabb. Négy éve vársz arra, hogy elkezdhesd az önálló életedet vele, de neki ez nem fontos, de legalábbis nem ez áll első helyen.
Persze én csak a dolog logikus oldalát fogtam meg, ha mindez érzelmekkel van kiszínezve, az ugye nagyon nehéz helyzet.
Most az egyszer a saját jövőd tartsd szem előtt, most te legyél az, aki rendelkezik a sorsa felől. Ha a párod nem ért meg, nem is a párod igazán.
Szia!
Az nagyon jó ötlet, hogy határidőt szabtál. Nagyon jól csinálod! Igyekezz annyit beszélgetni erről a pároddal, amennyit csak lehet. Az év végéig még sok idő van, most még el tudod kezdeni nagyon finoman (hogy ne érezze az anyja elleni támadásnak).
Az fontos, hogy ne beszélj mellé, a lényegre koncentrálj! Tehát ne azt mondd pl., hogy azért nem akarsz a szüleihez költözni, mert túl messze van a munkahelyedtől/az egyetemtől. A valódi problémáról kell beszélnetek, tehát arról, hogy azért nem jó a szüleihez költözni, mert az édesanyja nem lenne képes megállni, hogy belebeszéljen az életetekbe. Ez nagyon fontos. Ha álindokokat keresel, azzal semmit nem közeledtek a megoldáshoz. Az igazi problémával kell szembenézni.
Írtad, hogy nem tudod elhinni, hogy az anyukája nem tudja, hogy rossz, amit csinál. Pedig valószínűleg nem tudja. Főleg az egykés anyáknak ez nagyon nehéz tud lenni, különösen, ha nem tudják, hogy ebből probléma szokott lenni, hogy erre edzeniük kell magukat lelkileg.
Talán azzal tudod a dolog élét tompítani, ha nem az anyukáját szidod ("mert a te anyukád folyton izélget engem, mindenbe beleszól" stb. stb.) hanem általánosságban beszélsz erről ("azért nem lenne jó, ha a szüleiddel élnénk, mert minden fiatalnak nehéz a leválás a szüleiről, és a szülőknek is a gyerekükről", "ez teljesen normális folyamat, de nehéz", "különösen nehéz egy édesanyának elengedni a gyerekét, ha egykéről van szó" stb.).
Talán az is segít valamennyit, ha dicséred az anyukáját, és mindig kedvesen, tisztelettel és megértően beszélsz róla. Az is fontos, hogy ha elköltöztetek, rendszeresen látogassátok a szüleit (és persze a te anyukádat is). Azt a havi egy hétvégét ki lehet bírni :) .
Oda ne költözz! Teljesen reálisan látod a jövőt,hogyha odaköltözöl! Szerintem ne pazarold az éveidet rá.Sajnos ez van. Ő mindig az Anyukáját fogja előnyben részesíteni.
Te is csak "csicska" lennél náluk.
Sajnálom :/
És tényleg benne látod a jövőt kérdező? Úgy, hogy külön éltek? Úgy hogy ilyan nyámnyila? Jesszusom. A normális férfiaknak meg alig jut normális nő.
Csak akkor költözz össze vele, ha rögtön gyereket szeretnél, mivel a jövőd minden, csak nem felnőtt ember.
Hát ez tényleg elég szörnyű! Jó, hogy adtál neki egy határidőt, de szerintem hiába. És tényleg NE költözz te oda hozzájuk, mert annak nem, hogy jó vége nem lenne, hanem elviselhetetlen lenne neked!
Nehéz lesz de keress egy másik párt!
25/N
nekem már ott iszonyat fura volt az egész problémakör, hogy 4 éve éltek kizárólagosan távkapcsolatban. bocs, de ez nagyon nem normális. ennyi idősen meg pláne.
a párod nem akar felnőni, ha tehetné még 40 évesen is az anyja szoknyáján élne, te csak biodíszlet lennél.
ha van felesleges időd, energiád, akkor küzdj, de sajnos nem jósolok túl nagy eredményeket.
baromira el fogsz fáradni, hiszel csak te teszel lépéseket a kapcsolatért. nekem ez egyenesen megalázó lenne, és ilyen méltatlan kapcsolatban nem pazarolnám az értékes fiatal éveimet. ilyenkor kell összeköltözni, utazgatni, szórakozni a párunkkal kettesben. legalábbis én így élek, és nagyon élvezem. aztán később jöhet az utód is :)
könyörgöm, felnőtt ember vagy. ez a kapcsolat meg max a tinik szintjén van.
24/29
Köszönöm a tanácsot!
A kérdèsem mindenképp kizáròlag a ``hogyan`` -ra vonatkozik. Egyszeru azt mondani, hogy hagyjam es keressek mast. Szeretem őt, szerelemmel és ez amit itt leìrtam tényleg rossz de csak egy resze a kapcsolatunknak. Itt a probemat ìrtam le es ugy tunhet nincs is jo oldala pedig abbol sokkal tobb van.
Az meg lehet fura h 4eve tavkapcsolatban vagyunk de 1 evvel ezelottig engem is a szulovarosomhoz kotott a foiskola es akkor meg o is otthoni egyetemet vegzett.
Nem volt mindig ilyen anyás, ő is tervezte a kozos jovot egeszen addig amig a huga ki nem koltozott amerikaba amit a szulei nehezen viseltek mert mindig o volt a kis kedvenc.
Vannak problemaink de nem gondolom h el kellene dobnom valakit akit szeretek ilyen dolgok miatt. Ő is szeret ebben biztos vagyok es egyutt akar velem elni csak o az en odakoltozesemben latja a legkenyelmesebb megoldast mivel a munkaja is ott van es a szulei is.
Szoval a lenyeg a ``hogyan vegyem ra`` es nem a ``hogyan hagyjam el``!!!
Nem lehet ezt a vegletekig csinalni es nem is fogom de ha egyszer elhagyom nem akarom ugy erezni h tul koran engedtem el. 25 eves vagyok, nem vagyok elkesve semmivel...
Vannak akik kicsit felre ertettek de nem a kapcsolatom bìrálását varom hanem segito tanacsokat!
Tudom mindenki segito szandekkal irt es ezzel nem is megbantani szeretnek senkit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!