Mi vesz rá egy 16 évest az öngyilkossági kísérletre?
Ma vallotta be a 18 éves lányom, hogy 2 éve meg akarta ölni magát. Rengeteg gyógyszert vett be, szerencsére nem lett semmi baja. Majdnem sírva fakadtam amikor meghallottam. Mit csinálok rosszul, vagy mit csináltam rosszul, hogy öngyilkos akart lenni?
39 éves aggódó anyuka
15 évesen én is meg akartam halni. Hogy miért? Egyszerű: eljutottam a teljesítőképességem határáig, és úgy éreztem, nem érdemlem meg azt a sorsot, ami jutott.
Apám alkoholista volt, hol dolgozott, hol nem (inkább csak vitte a pénzt). Anyám kétéves gyerek mellett dolgozott napi tizenkét órákat, de még minimálbért sem keresett. A szüleim állandóan veszekedtek, verekedtek, többször járt nálunk a rendőrség. Egyszer apám úgy összeverte anyámat, hogy az maradandó egészségkárosodást szenvedett.
Én egy elit pesti gimibe jártam, kollégiumba nem vettek fel, mert csak 30 kilométerre laktunk. Minden nap négykor keltem, napi négy órát utaztam oda-vissza. Az iskola borzasztó kemény volt, nagyon nagy volt az elvárás, aminek én alig tudtam megfelelni. Sajnos félévkor mindig buktam egy-két tárgyból, év végén meg rímánkodtam a tanároknak, hogy engedjenek át, mert ha nem teszik, anyám kivág otthonról (ilyennek fenyegetett, és tudom, meg is tette volna). Iskola után hat órát dolgoztam egy közeli boltban takarítóként, általában éjfélnél előbb nem tudtam lefeküdni, így napi négy órákat aludtam. (Már ha a szüleim hagytak, és nem ordítottak egész éjjel...)
Hétvégente a nyakamba szakadt az egész háztartás, mert anyám dolgozott, illetve a tesóm is, akire felügyelnem kellett, pelenkázni, etetni, játszani vele egész nap.
Nagyon rosszul esett, hogy anyámék elvették az egész fizetésem, és cigire meg piára költötték, miközben állandóan szidtak, hogy milyen lusta vagyok, meg milyen rosszul tanulok. Enni nem kaptam, csak maradékot, kenyérvéget, mert anyám azt mondta, kövér vagyok, meg "aki nem dolgozik, ne is egyék". Mondom, hétközben napi hat órát dolgoztam, hétvégén meg egész nap takarítottam a heti mocskot...
Barátaim nem voltak, mert nem értem rá, a pestiek meg nem álltak szóba egy ilyen csóróval, mint én, aki lyukas cipőben jár iskolába, és nem divatból.
Barátom szintén nem volt, az előbbiek miatt. Irtóra egyedül éreztem magam, és nem volt senki, aki meghallgasson, vagy vigyaszt nyújtson. Nem voltak életcéljaim.
Egy idő után az idegeim feladták, és tudtam, hogy hiába harcolok, küzdök, az elvárások maguk alá temetnek, és senkinek sem tudok megfelelni. Akkor bevettem egy doboz Valeriánát, de persze nem hatott.
Mostanra egyébként örülök, hogy akkor nem sikerült, mert azóta úgy-ahogy helyrerázódott az életem. Viszont sosem bocsátom meg a szüleimnek, hogy a tinikorom egy merő rémálom volt.
13 évesen próbálkoztam és is tömény CO2 gázzal, de nem ment, és most máson töröm a fejem
15/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!