Te támogatnád párodat, avagy sem?

Támogatnám. Nem hoznám elő a témát fél naponta és mondanám el, hogy mennyire jó lesz, mert eszméletlenül nehezen bírnám ki, ha ennyi időre "el kellene válnunk", ellenben természetesen nagy lehetőségnek tartanám és támogatnám, hogy menjen. Fiatalok vagyunk, mikor ha nem most? Jó próba ez a kapcsolatotoknak is. :) Ha ezt túlélitek, akkor gyakorlatilag mindent!

Egyébként mi abban a helyzetben vagyunk, hogy én még tanulok, a párom idén végez. Ő utána hazaköltözik (250 km) és a fene sem tudja mi lesz még. Eddig gyakorlatilag együtt éltünk 2 évig, egyelőre fogalmam sincs mi lesz abban az egy évben, amíg én le nem diplomázok és egy helyre nem tudunk költözni. Nem Amerika és relative "gyakran" találkozhatunk, de nekem most ez így is hatalmas váltás lesz és érthető, hogy egy kicsit megvagyunk rémülve.

Nektek is hatalmas változás lesz, az is érthető, hogy a párod nincs ezzel annyira kibékülve, hezitál.

Mások véleményével meg nem kell foglalkozni. Ti tudjátok, nektek ez belefér-e, ha igen, akkor támogasd! Bár ne ess át a ló túloldalára, mert az már kicsit olyan, mintha még örülnél is neki, hogy végre megszabadulsz tőle egy kicsit. :)

Igen támogatnám, valahol közös érdeketek is.

A szerelemnek olyan a távolság mint a tűznek a szél, a kicsit elnyomja a nagyot tovább építi.

Ha ENNYIT nem bir ki egy kapcsolat, akkor nem érdemes tovább folytani.

NEKED van igazad, támogasd, hadd menjen és használja ki ezt az esélyt.

Kérdező anyáink,nagyanyáink korában katonaság volt,kibírták pedig nem is volt skype,internet,meg mobiltelefon sem csak a levelezés.

Hidd el hatalmasat dobna a jövőtökön, 7 év az 7 év , menni fog nektek!

Én már végig csináltam, csak éppen nem Amerikába ment hanem Angliába. 1 év alatt mindössze kétszer jött haza pár napra. Ő sem tudott hazajönni a beosztása, és az iskolája miatt. Ráadásul nekem nem volt sem laptopom, sem számítógépem, sőt még internetem se. A heti egyszeri kapcsolatunk egy nyilvános telefonfülke volt. Én megadtam a fülke számát, és ő a megbeszélt időpontban mindig megcsörgette. Így beszéltünk 1-2 órákat is.. Nagyon nehéz volt. De mi is úgy voltunk vele, hogy eddig is jóban-rosszban kibírtuk az elmúlt 8 évet, akkor ez az 1 év nem fog megváltoztatni minket. Mi végül is együtt maradtunk, de csak azért mert kimentem én is. Ha nem mentem volna ki, akkor ma már csak emlék maradna. A távolság akármeddig is vagyunk együtt a másikkal megváltoztatja az embert. A magány hatalmas úr, és sokan nehezen tudják kezelni, főleg azok akik tényleg mindenkitől távol vannak. A ti esetetekben is a barátod lesz az akit próbára fog tenni.. Hiszen te maradsz a megszokott életedben, barátok, család között.. De a párod vadidegenekkel, más kultúrával, más életfelfogással kell hogy megbirkózzon. Ráadásul még te sem leszel mellette..

De én akkor is támogatnám. Nektek sokkal könnyebb lesz mint nekem volt. Hiszen van internet, van skype, van e-mail.