Ha választanod kellene, hogy a szüleidet vagy a gyerekeidet támogatod, mindkettőre nincs lehetőség, akkor melyiket támogatnád?

Attól függ, hogy melyikük van rászorulva. Ha a gyerekem egészséges, a szülők öregek, betegek, nem tudnak megélni a nyugdíjukból, akkor őket. Egy fiatal tud dolgozni és segíteni magán, de egy idős nem.

Az alapvető létszükségletekig a gyerekemet azútán a szüleimet.Nyílván nem várnám el,hogy a szüleim szárazkenyéren és vízen éljenek,amíg a gyerekem esetleg okostelefonnal buliról buliba rohangál.Mindig van egy középút pl.segítenék összegyűjteni annyit,hogy külföldre menjen dolgozni.

A gyerekemet elsősorban. Ő nem kérte, hogy megszülessen, és ha érdemes rá (tehát nem elissza/bulizza a pénzt), ő az első, akit támogatok.

Pont hasonló helyzetbe kerültem a testvéreimmel, apukám munkanélküli már egy ideje (részben ő is hibás ebben sajnos), és mostanra már csak adóssága van. Egy hete nálunk lakik, mert lekapcsolták nála az áramot, és fűtés is épp csak volt. Én vagyok még a legszerencsésebb helyzetben, mert én is keresek meg a férjem is, egy kislányunk van. A tesóim viszont nagyon kiszámolt pénzből élnek. Ez állandó probléma, hogy ki mennyit és miben segítsen, pláne úgy, hogy apu nem mond le az igényeiről (pl. dohányzás, vagy hogy csak olyan munkát vállal ami neki megfelel, nem ám akármilyet,kocsival akar közlekedni még mindig stb.). Nagyon nehéz, szeretnék segíteni, de közben azt érzem apu már évek óta nagyon is kihasznál mindenkit aki hagyja magát.Egyfelől sajnálom, másfelől haragszom rá. Nem tudom meddig marad nálunk, de eléggé félek a jövőtől. Még az a szerencse, hogy a férjem végtelen toleráns ember, és elviseli, hogy most velünk lakik.

Gondoltam, hogy mindenki a gyereket fogja írni. Én viszont úgy gondolom, hogy ha a szüleim miattam nélkülöztek, rám áldoztak az életükből 20 évet, megérdemlik a támogatást. A fiatalok még jobban bírják a gyűrődést - sokra rá is fér, az az igazság - rám is rám fért, mert így tanultam meg a magam ura lenni.

adott szituban olyan nincs,hogy csak egyiket tudom támogatni..számomra legalábbis..lakhatas:szűkösen,egy ideig el lehet élni akár hátán is egy szobában,ha szükség van rá,és a csaladomrol van szó,ha 4emberre fozok,hat sem fog éhen halni nálam,stb..persze ehhez kell a támogatandó felek együttműködése is,de én biztos nem tudnám cserben hagyni egyiküket sem..szóval szerintem ebben a szituban nem létezik a lehetetlen..ha ehezni kell,akkor ehezunk mindannyian,de olyan nem lenne,h valaki degeszre tomi magát,míg a másik éhen hal..a mi családunkban ez elképzelhetetlen,szerencsére..

Mind kettőt, valahogy megoldanám. Ha kell akkor dupla műszakot vállalnék, a férjemmel együtt. Befogadnám őket a házunkba, sok jó ember kis helyen is elfér. Nem tudnám egyiket se cserben hagyni.