Szülés után törődni kell a férjjel?

Köszönöm a kommenteket, valahogy én is úgy látom, ahogy itt sokan megértették a lényeget.

Egyértelműen fontos nekem, hogy törődjek a párommal és nem csak azért, mert elvárás, vagy mert nem akarom, hogy elhagyjon, hanem mert egy hosszú nap után tényleg kíváncsi vagyok rá, hogyan telt a napja, mi jár a fejében, mit szeretne. Azt hiszem ez nem is bonyolult és nem is kerül erőfeszítésbe, hiszen ő a társam.

Nekem inkább az figyelmesség hiányzik, amit nőként (és nem anyaként) kaptam régebben. Egy kis apróság, egy csoki amikor hazajön (a kicsinek rengeteg ajándékot vesz, és az is nagy öröm azért), egy új dvd, hogy este összebújva megnézhessük, stb.. Nem nagy dolgokra gondolok, és nem is feltétlenül kézzel fogható meglepetésekre, csak arra, hogy ő is figyeljen rám, és ne csak arra, hogy elláttam ma is a kicsit, tiszta ruha, és étel várja itthon.

De ő is és a környezetem is azt mondja, hogy én most olyanra vágyok, ami nem természetes és nem értem, hogy miért. Ne csak azért szexeljünk, hogy kipipálhassuk a teendő listáján, hanem azért, mert kölcsönösen elcsábítottuk egymást. És igen, szabadidőre is szükségem lenne néha.

Azért, mert itthon vagyok, dolgozok is, évek óta olyan szellemi munkám van, amit telefonon és neten is megoldok. A sikerdíjak is szépen csordogálnak befelé, tehát azt sem lehet mondani, hogy amiatt nincs rám ideje, mert el kell tartani a családot. Nem esett ki a keresetem, meg tudtuk oldani, hogy ugyanúgy dolgozzak tovább és ugyanannyi pénzt keressek én is.

Régebben arról is szó volt, hogy a kicsi egy éves kora után majd itthon marad, mert ha rendes ügyfélforgalmú irodát működtethetnék, akkor még jobban keresnék.

De már most el kezdte mondogatni, hogy ez csak nem jó ötlet, én vagyok a gyerek anyja (ezt nem is vitatom) az a dolgom, hogy az ezzel és a háztartással törődjek. De én nem egészen így látom, nekem hiányzik a törődés. Nem csak anya vagyok, hanem NŐ is.