Felelőtlen, meggondolatlan férjjel, aki egyre mélyebbre húz lefelé anyagilag meddig lennél türelmes?
Normális családból,rendes szülőktől származom,csak a jót láttam tőlük,lediplomázhattam,mindent elkövettek értem.
A férjem már kevésbé volt ilyen szerencsés,az édesanyja már gyermekkorában is alkoholproblémákkal küzdött,emiatt el is váltak a szülei .
Eleinte nagy volt a szerelem köztem és a férjem között elég naívan,butácskán indultam neki a házasságunknak,nem figyeltem fel a már korán jelentkező egyértelmű jelekre:elhallgatott dolgokat,majd mikor kiderültek még ő volt megsértődve,hogy én nem hiszek neki,ha vállalkozóként a munkájával szemben kifogással éltek nem ismerte el,hanem képes volt inkább belemenni olyan perbe amiben eleve vesztésre volt ítéltetve,amikor megszületett a kisfiúnk hatalmas mobilszámlái lettek,illetve rajtakaptam az itthoni neten is azon,hogy társkereső oldalakon tetszeleg nőknek .
Tavalyi év végén kezdődött egy olyan kudarcsorozata ami lassan már teljesen felőröl engem ,munkanélküli lett,sehogyan sem sikerült neki munkát találnia,a munkanélküli segélyét elköltötte (3 hónapig kapott) olyan dolgokra amire ő akarta ,haza egy fillért sem adott,van egy háza és azt újította fel,hogy albérlőket fogadjon oda,olyan albérlőket fogadott akik hónapok óta nem fizetnek,de velük szemben megjátsza magát,hogy nem baj,ha nem fizetnek,csak maradjanak,miközben haza egy fillért nem tud adni,mert elkölti az albérletbe kiadott ház számláira amit esetleg sikerült maszekolnia.
Hónapok óta teljesen rám támaszkodik anyagilag,egy fillért nem tud adni a számlákba,a fiunk dolgaira,szerencsére az én szüleim segítenek bennünket ebben a szorult helyzetben.
Az összes munkahelyén átvágták idén,itthon Magyarországon sem fizették ki egyhavi munkáját,majd Németországba ment ahol zsínorban most van a 3 helyen és az első kettő is átvágtra,talán a 3. is szintén ezt teszi majd.
Elegem van !Én csak magamra számíthatok,miközben ő semmiért nem vállal felelősséget,mindenbe belebukik .A férjemre nem lehet rábízni egytelen számla befizetését sem,mert biztosan elkölti valami kedvtelésére a pénzt ,azzal pedig nem foglakozik,hogy mi lesz a következménye a be nem fizetett számlának.
Nem tudom,hogy tudok e reálisan gondolkozni most,de hirtelen csak a rossz dolgok jutnak eszembe róla,ehhez az kellett ,hogy külön legyünk,már hetek óta Németországban van egyre tisztul a kép róla a fejemben,ő pedig "szívem"-nek nevez ha beszélünk esténként telefonon :-/ ,ezelőtt sohasem szólított így ,még azt is mondogatja,hogy "szeretlek" ,de szerintem ezek üres szavak csak ,mert amikor itthon volt egyre kevésbé éreztem,hogy tisztelne,szeretne engem.
Volt olyan az év elején,hogy amikor próbáltam beszélni vele a dolgairól,akkor megsértődött és elment napokig,a telefonját sem vette fel,sajnos ilyenkor mindig én hívtam és könyörögtem vissza .
Éretlen a gondolkodása ,annak ellenére,hogy már 40 éves,nem képes felmérni a tettei következményeit.
Tud nagyon lehengerlő és szerethető lenni,de leginkább ez már csak a gyereknevelésben mutatkozott meg nála,hozzám pedig úgy állt mint egy kezelhetetlen kamaszgyerek az anyjához.
válasza:Ha neked nem egy kezelhetetlen kamaszgyerekre, hanem egy férfira/férje van szükséged, akkor a legjobb, ha külön mentek.
Előbb-utóbb ez lenne a vége, és akkor már ne öljetek bele több időt feleslegesen egy olyan kapcsolatba, ami nem működik, és sajnos nem is fog.
Jobb lesz neked kettesben a gyerekkel, ő meg lehet szerető apuka láthatáskor. Úgy veszem ki, többet van külföldön, mint otthon, tehát a gyereknek sem lesz nagy törés a válás.
Én is érzem,hogy úgy van ahogy írod...de iszonyatosan nehéz beismerni a kudarcomat,hogy a legnagyobb igyekezetem ellenére sem sikerült a házasságom,14 éve vagyunk együtt és egyre jobban kijött a férjem személyiségének ez a sajátossága,hogy nincsen benne felelősség,előrelátás,szemrebbenés nélkül hazudik.
Az én szüleimtől nem azt láttam,hogy elválunk és az megoldás, a mai napig tiszeltik,szeretik egymást,ezért reménykedtem benne,hogy ha kellően toleráns vagyokés emellett próbálom irányítani egy picit akkor jóirányba terelődik a férjem általam előbb-utóbb.
Nagy levegőt kellene vennem és beleugrani abba amitől nagyon félek,de nem feltétlenül rosszabb mint amiben most vagyok.
Nekem kevesebb gondom lenne ,ő pedig azt csinálhatna amit akarna anélkül,hogy folymatosan aggódnom kellene a tettei következménye miatt.
Nem alkoholizál,nem is dohányzik ,csak a személyisége által saját maga ellensége és a családjáé a meggondolatlansága ,hirtelen ötletei miatt egyre mélyebbre kerül.
válasza:Igaz, jobb megpróbálni megoldani a dolgokat.
De ezt csak Te láthatod, hogy le tudtok-e ülni megbeszélni és változtatni.
Ha nem (én ezt úgy látom a szavaidból), akkor inkább most egy fájdalmas válást, mint mondjuk 10-15 év múlva. Találhatsz még párt magadnak majd, akivel jól kijössz életed végéig.
Egyébként egyszer én is akkor jöttem rá, hogy egy kapcsolatomnak semmi értelme, mikor 3 hétig nem laktunk együtt. Éreztem, hogy jobb egyedül, nyugodtabb vagyok, vidámabb stb. egyértelmű volt a döntésem ezután.
"Egyébként egyszer én is akkor jöttem rá, hogy egy kapcsolatomnak semmi értelme, mikor 3 hétig nem laktunk együtt"
Érdekes,hogy mi akadályozza a tisztánlátást akkor amikor nap,mint nap találkozunk.
Úgy vettem észre ,hogy ő pedig éppen ellenkezőleg éli meg a különlétet,mintha most sokkal jobban ragaszkodna...persze teljesen hiteltelen már számomra amiket este a telefonba mond.
Olyan idegennek érzem már most ,hogy hetek óta nincs itthon,egyáltalán nem tudom azonosítani azzal akivel megismerkedtem 14 éve ,gyakran keresem éjszaka amikor alszom álmomban kétségbeesve azt a férfit aki akkor volt,akinek akkor hittem mikor elkezdődött köztünk minden...talán nem is létezett soha :,-(
válasza:Én egy kicsit a férjedet is megtudom érteni.
"Az összes munkahelyén átvágták idén,itthon Magyarországon sem fizették ki egyhavi munkáját,majd Németországba ment ahol zsínorban most van a 3 helyen és az első kettő is átvágtra,talán a 3. is szintén ezt teszi majd. "
Azért ez nem az ő hibája, egy férfinek nagyon nehéz elviselni, hogy nem tudja a családját támogatni, pedig szeretné. Egy picit ezt is próbáld megérteni. Beszéljétek meg és utána hoz döntést, hogy egy kicsit megpróbálod a helyébe képzelni magad.
Jóban rosszban betegségben szegénységben.
Teljesen kivetkőzött magából a kudarcoknak köszönhetően,sokkal idegesebb lett a tehetetlenségtől és attól,hogy érezte ,hogy mit gondolok róla ezek miatt(csődtömeg,nem mondtam ki,de éreztettem).
Pár éve amikor még volt az embereknek pénze és jól működött a vállalkozása ,akkor mindig büszkén hozta haza a keresetét,most pedig ha már szóba hoztam ,hogy csináljon valamit ,hogy legyen munkája,akkor a plafonon volt,hogy ő mindent próbál,de nem kell sehová.
Úgy érzem,hogy cserben hagyott azzal,hogy elment külföldre,pedig értünk tette tudom.
válasza:De ha értetek tette akkor miért hagyott volna cserbe.
Nem lehet, hogy hiányzik neked és a gyereketeknek is és ez így jön le neked. Vagy inkább az, hogy egyedül maradtál a gyerekkel?
válasza: válasza:Nézd az én férjem tönkre tette cca az összes álmomat amiket az életben akartam, mert ő már kész a gyerekvállalásra.
Azóta, hogy a fiunk végérvényesen maradt(terhesség 13.hete, 3,5 éves a fiunk), azóta ez nem az a férfi, akibe beleszerettem. Nem javult a helyzet, maximum stagnált az életünk, én picit roncs lettem. Aztán mert ő okos-szép-ügyes, összehozta a lányunkat(tudta, hogy nem bírja a szervezetem a szoptatós tabit, ő gumit nem húzott, nekem meg szívem nem volt az abra), jöttek az ígéretek.
Most ott tartunk, hogy én csak homeopátiás nyugtatóval élek, a férjem többet van máshol, mint itthon(pl egész nyáron albiba költözött mert az úgy jó nekünk), anyagilag az egója miatt nem tud támogatni, mert egyenlőre végzettség nélkül felmondott a munkahelyén, ebből az jön, hogy az utolsó megmaradt álmomat is feladhatom, és mehetek dolgozni időnek előtte...
Sem nem apa, sem nem férj sem nem semmim már.
És most "boldog feleségként" egyedül megyek aludni a hitvesi ágyba, mert a férjemnek nagyon de nagyon fontos volt ma du elmenni itthonról, a kicsiket is elvitte anyum(legyen két nap nyugim tudjak tanulni 3hét és ZHk). És sajnos egy nagyon kicsit kell még tűrjek, amíg saját lábra nem tudok állni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!