Ilyenkor mit kell tegyek? Kényszeríteni az "apaságra" vagy sem?

Kérlek ne ítéljetek el. Volt egy futókapcsolatom, nem védekeztünk, tudom hogy ez felelőtlenség volt. Terhes lettem, nem voltam képes elvetetni, pedig sokat gondolkodtam rajta. Lehet önző voltam, hogy apa nélkül vállalom, de úgy gondoltam fel tudom nevelni egyedül. 24 éves vagyok, nemrég végeztem levelezőn főiskolát, de már 5 éve dolgozok. 2 éve a nagyszüleimmel élek, egy félig-meddig két generációs házban, nagyjából elszeparáltan, bár nem olyan nagy a részem. Tudom, hogy nem a legideálisabb, de szerintem 1-1,5 évig otthon tudok lenni, utána visszamennék dolgozni, a kisfiam menne bölcsibe (szerencsére van ismerős bölcsis néni így tuti felveszik) Szóval végiggondoltam, nem csupán az érzelmeimre hagyatkoztam. Bár javarészt azért mégiscsak szívvel döntöttem, de nem a "semmibe-semmire" vállalom.

A srácnak természetesen szóltam, én tudom, hogy ő az apa, azt hiszem ő is elhitte. Mondtam neki hogy nem várok tőle semmit, döntsön, bár tudom hogy félig már meghoztam helyette a döntést (hogy ez helyes vagy sem az már mindegy). Pár hete (most vagyok a 20. hétben) azt mondta nem szeretné ezt a gyereket. Én elfogadtam, mikor döntöttem ezzel is számoltam, vagyis ezzel számoltam, aztán max jobb lett volna a helyzet. Utánanéztem jogilag, hogy van fiktív apa stb., ha nem szeretné a gyereket akkor "nem lesz" neki semmilyen formában.

A szüleim erre kiakadtak, hogy hogyan akarom én felnevelni, miért nem kérem a gyerektartást ha már kibújik a felelősség alól. Én nem így látom a helyzetet. Oké ketten hibáztunk, de attól hogy én a baba mellett döntöttem, neki még nem kell. A kisfiamnak majd valahogy elmagyarázom mi miért, hogyan történt. Az anyagiakat pedig megoldom egyedül.

Ti mit gondoltok? Felelőtlen vagyok? A gyerektől veszem el a pénzt? De mitől lenne neki jobb, hogy van egy apja aki nem kíváncsi rá, de fizet mert kötelező? (ha közösen vállaltuk volna házasságba és válás után nem akarna fizetni az persze más lenne)