Nem pofátlanok egy kicsit?

"Az nem lehet, hogy a nagymamád tukmálta rá a bátyádra? Szerintem ez valószínűbb, mint az, hogy a bátyád levágott magának egy darabot csak úgy."

A tortát magam hoztam el a mamámtól, természetesen egészben. A bátyám biztos nem vágna bele a tortába, mert olyan szinten ingorál engem, hogy ha sütök/főzök valamit, ahhoz sem nyúl, max ha anyámék elé teszik, és nyilván tudja, hogy az enyém a torta.

Hát apámat közben megkérdeztem erről, szerinte szégyellhetem magam, amiért nem jutott eszembe magamtól vágni a bátyámnak, hisz tudhatom, hogy ma megy el itthonról. Szerinte irigy és rosszindulatú testvér vagyok, hogy ezen akadok fenn. (A szüleim egyetlen fiukat Istennek tekintik, szóval annyira meg sem lepett a dolog; ebben a vonatkozásban mamám is ilyen)

Igazából évek óta nem jellemző a felköszöntés itthon. Vagyis én szoktam, még valami apróbb ajándékot is adni, sütni tortát. De igazán kár érte, már beláthattam volna. Az a vicc, ha apámnak megjegyzi az ember, azzal vág vissza, miért, ő fel van köszöntve? Ez azért érdekes, mert én igenis fel szoktam. Pár hónapja volt az övé, és elég sokat dolgoztam a tortáján, ezek szerint megérte, ha már nem emlékszik rá...

Húgom néha felköszönt, néha nem.