Mit csináljak a húgommal?
Húgom a nyáron lesz 17 éves, és van egy osztálytársa, akivel bő másfél éve hol együtt vannak, hol nem. Tegnap jöttek össze hatodszorra, vagy hetedszerre, már a pontos számát sem tudom.
A srác eddig mindig úgy szakított vele, hogy arról már listát lehetne vezetni a legszánalmasabb szakítások címmel. (pl.: egyik napról a másikra nem állt a húgommal szóba, akinek így kellett leszűrnie, hogy ejtették; kirakta facebookon magát egyedülállónak; facebook üzenetben szakított) Sosem állt elé, hogy úgy mondja ki, ennyire nincs gerince.
Legutoljára úgy március elején mentek szét rekord 2 hónap után, de általában ilyen pár hetes járogatás után hónapos kihagyások szoktak lenni ebben a "nagy szerelemben".
Most ismét együtt vannak, de meg sem lepődöm, mert húgom a legutolsó pofára ejtése után (az üzenetes eset) képes volt elmenni hozzá, és ott könyörögni neki 2 órát, miközben a srác hozzá sem szólt. Gondolom, így pár hét elteltével már visszakönyörögte magát hozzá a leányzó.
Nekem ég a pofám, hogy lehet ilyen ostoba a húgom. Nulla az önbecsülése. Nem túlzok, mikor azt mondom, ha ez a srác szemen köpné, és felrúgná, még megcsókolná a cipőjét, és könyörögne, ne hagyja el.
Nem tudom, mit tegyek. Számtalanszor beszéltem már húgommal, de tesz rá. Minden szakítás után jön a bömbölés, depi, meg a kijelentések, hogy de ő tudja, hogy a srác szereti...
Igazán nem a srácot hibáztatom, az csak egy nagy rakás szerencsétlenség; nem tudja, mit akar, állítólag öngyilkos gondolatai is voltak már.
Ami ebben a hülye helyzetben a legkiakasztóbb, az anyámék totális érdektelensége. Az előző járásuk idején pl. megengedték, hogy ott aludjon a srácnál. Ez azért megdöbbentő, mert én ennyi idősen a legjobb barátnőmnél nem alhattam ott, rá meg mindent ráhagynak. Az a jó szó, hogy nem is érdekli őket, mit csinál.
Nem tudom, lefeküdtek-e, nyilván a húgom azt mondja nem, de én is inkább efelé hajlok. Húgom elég gyerekes gondolkodású (bár a viselkedéséből leszűrhető). Érzelmileg kb. 12-13 éves szintjén van. Viszont ha a srác akarná, bármi megtörténhetne és bárhogy, mert ebből a buta lányból kinézem, hogy gumi nélkül is engedné.
Anyáméknak kéne valamit tenni ebben a helyzetben, mert bár minden más esetben a húgom hozzám húz, ő az a típus, mindig azzal van jóban a családból, akitől jót várhat az adott helyzetben. Mivel tudja a véleményem a fiújáról, előttem titkolózik és hazudozik. Sőt, ebben anyámmal is együttműködik.
Az ott alvást is le akarták tagadni. Én reagálom ezt túl? Szerintem ennyi idősen és főleg ilyen komolytalan kapcsolatban nem kéne ezt engedni. Szórakozóhelyre, ami itt van 50 m-re, nem engedik el még éjfélig sem, de egy fiúval aludhat együtt, aki így áll hozzá? Anyámék szerintem már teljesen leszarják a szülői szerepüket, mióta én és a bátyám felnőttünk (húgom kései, nem tervezett gyerek). Nekem könnyen ráfeleli a húgom: mi közöd hozzá, nem vagy az anyám.
24N
Ezen szerintem is csak egy másik srác segíthet.
Mindegy milyen a mostani, fel tudja kelteni az érdeklődését, így nem tud megszabadulni tőle mert a rossz dolgok is figyelem felkeltőek nemcsak a jók. ha meg ő jár mindig a fejében akkor ő marad neki a pasi.
De szerintem kicsit irigy vagy az ő függetlenségére, elhiszem hogy jót akarsz neki, de kérdezd meg magadtól hogy valójában mi motivál.
Ha rájössz lehet már nem is fog zavarni. Szerintem inkább magaddal foglalkozz, te is próbálj meg szbadabbá válni lélekben. Ami tapasztalatot ő szerez most, azzal lehet hogy egy sokkal-sokkal rosszabb dologtól kíméli meg magát az életben.
Mert jöhetne egy ilyen 5 év múlva is és akkor 2-3 gyerekkel marad magára, vagy vállal be egy olyan férjet aki mellett szenvedés az élet. Lehet az is, hogy ha nem szerzi meg ezeket a tapasztalatokat amiktől te most meg akarod kímélni azzal pont hogy egy boldogtalan, örömtelen életet okoz neki mert később meg szembehozza azt az élet amit meg kell tapasztalnia, tanulnia.
Ezt nem tudhatod, más életébe nem szabad beavatkozni, a sajátoddal foglalkozz, még ha szeretetből teszed és jóakaratból akkor se tedd.
Ja, azt nem írtam, a srácnak írtam tegnap este levelet, amiben normális hangon és stílusban kértem, hagyja már abba ezt a játékot, amit a húgommal játszik.
Választ nem írt, nyilván nem is fog.
Ezerszer mondtam neki, másokkal kellene ismerkednie, de nem, neki csak ő kell. Bemutatni nagyon nem tudom kinek, az ő korosztálya nekem nem ismerős a korkülönbség miatt, vagy akiket ismerek, messze laknak.
3-as: Igen, szerintem is ez a jövő vár rá, ha ilyen ostoba. Ráadásul emellett hisztis is, mert anyámék legkisebb gyerekként elkényeztették. Néhai nagyim mondta is róla, őt verni fogja a férje. Hát egyetértek vele.
4-es: Mire legyek irigy? Boldog élettársi kapcsolatban élek immár közel három éve. Mit irigyeljek tőle? Hogy a női önbecsülését a sárba tiporja önként, vagy hogy olyan srácra van rákattanva, aki játszadozik vele?
Igaz, nekem csak 18 évesen volt először fiúm, de a tapasztalatlanságom ellenére is megláttam, ki az, aki hülyére vesz, és én ejtettem őt. Nekem nem kellett a saját káromon tanulni soha. Bőven elég volt másokat látni pofára esni, én azokból is levontam a következtetést.
Soha nem irigyeltem tőle semmit, főleg nem a szüleim engedékenységét. Ugyanis látom, hogy emögött érdektelenség van. Irigyeljem, mert őt annyira semmibe veszik a szülei, hogy nem aggódnak miatta? Engem legalább féltettek a rossz hatásoktól, néha kicsit túlzottan is, de lévén, hogy határozott személyiség vagyok, meg tudtam velük beszélni.
Szóval kérlek, ilyen lelkifurkász dumát hanyagoljuk...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!