Támogatnád a gyermeked tanulmányait, ha olyan szakra menne, amivel semmire sem fog menni?

Engem épp anyám támogatott, hogy végezzek társadalomtudományi szakot, mert az milyen érdekes meg társadalom mindig van és kellenek a "szakemberek", egyébként is van ismerőse aki ezt végezte és milyen jó neki.

Miatta nem mentem az orvosira - mert az szerinte túl nehéz lenne és keveset is keresnek. Mérnöknek se menjek, mert az nem lánynak való.

Ezzel lett egy szemét diplomám és egy sz@r munkám.

Én örültem volna, ha nem "támogat" semmiben.

Olyan szak, hogy kulturológia, nem létezik, kulturális antropológiának hívják, amire te gondolsz. Hungarológiára 3 év nyelvészeti alapképzés után (magyar szak) lehet szakosodni mesterképzésben. Közép-európai területi kultúra, erről még nem is hallottam. Az első kettő esetén viszont olyanról írsz, amiről valószínűleg fogalmad sincs, így nem kéne büfészaknak meg lógásnak hívni. Egyszer olvastam már egy kérdést itt "kulturológia" témában, akkor kiderült, hogy a kérdező határon túli magyar, ha most is ez a helyzet, akkor milyen jogon bírálod a magyarországi kulturális antropológia oktatást?

Az elhelyezkedési lehetőségben igazad van, valóban nehéz.

Utolsó: Szerintem a Kérdező szlovákiai magyar, ott vannak ilyen szakok.

Nekem még nincs gyermekem, de a felsorolt szakoknál mondjuk elmondanám a véleményemet, onnantól pedig az Ő döntése lenne, engem a szüleim mindenben támogattak, az én gyermekem is megérdemli ezt. Megint más eset lenne, ha látnám rajta hogy imádja amit csinál - ezzel kapcsolatban egy volt barátnőm jutott eszembe, 14 éves kora óta magyartanár szeretett volna lenni, az apja jogász volt és kényszerítette hogy jogra menjen, különben nem fizeti a magyar szakot. A lány azóta magyartanár, aprópénzért (az apja emiatt tiltotta), de én tudom hogy boldogabb, mintha havi 1 milliót keresne. Tudom, nem valódi válasz, mert erre csak akkor lehet, ha ott van az ember.

22. vagyok, nem okolom, én is hülye voltam, csak jobb lett volna ha nem próbálja az egész életemet elrendezni. Mindig mindenben akaratos volt és azt kellett tenni amit mond, balettoztam, zongoráztam, szertornáztam, latint tanultam, azt is kitalálta hogy mi legyek és az nekem milyen jó lesz, meg mi ne legyek, mert az nem lesz jó.

Amikor a felvételi jelentkezés volt és elmentem mérnöki szak rajz alkalmasságira akkora patáliát csapott, hogy a mérnökség nem nőies dolog, ha elszámolok valamit mehetek a börtönbe (ezt az orvosival is eljátszotta) meg van a tágabb családban egy agrármérnök aki most valami betanított munkát végez és milyen rossz neki. Pedig ez az igazán korlátolt nézőpont.

Még mindig nagyon szeretne irányítani de már elköltöztem, olvasgatom a napi 10 oldal levelét.