Támogatnád a gyermeked tanulmányait, ha olyan szakra menne, amivel semmire sem fog menni?

Erre nincs igazán jó válasz. Az én fiam először olyan szakon kezdett el tanulni az egyetemen, amelyre kereslet volt-van a munkaerőpiacon. Elvégzett 3 évet, de a legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem tudtuk meggyőzni, hogy folytassa tovább. Nem a vizsgáival volt a gond, hanem azzal, hogy utálta.

Átment egy másik szakra, ami kicsi kora óta érdekelte. Belevetette minden energiáját, imádta, el is végezte ötösre, de semmit nem tud vele kezdeni. Mára már belátta és néha már mondogatja, hogy jó lett volna folytatni a másik szakot, azzal jobb állása lenne.

Ehhez viszont az kellett, hogy saját maga tapasztalja meg, mi képtelenek voltunk meggyőzni róla, az állandó veszekedésnek pedig semmi értelme nem volt.

Akik kifejezetten humán beállítottságúak, egyébként is hátrányban vannak mind az iskola, mind a munkaerőpiac szempontjából. De ez ellen nem lehet tenni, a reál beállítottságra születni kell.

Én elmennék valami pályaválasztási tanácsadásra ahol tesztekkel meg mindenféle technikákkal pár nap alatt esetleg kiderülhet hogy van-e olyan szak ami érdekli, szeretné csinálni is és még pénzt is kereshet vele.

Sok mindenre nem is gondolna ilyenkor az ember, amikor választás előtt áll.

Külföldön mondjuk ez a normális, csak nálunk van az hogy a szomszédnak új kocsija van akkor én is az leszek ami ő :)

Hát nem érdemes ilyeneket tanulni. Tényleg ez érdekli, vagy csak melegedni szeretne az egyetemen még egy pár év felhőtlen felelőtlenségben?

Beszélgessetek a céljairól, biztos van valami elképzelése, milyen életet szeretne, biztosan van érdeklődése.

Az is jó ötlet, hogy legyen ez a hobbija, és legyen egy olyan szakmája, amivel munkája is lehet.

Az egészségügy jó ötlet, kivéve, ha gyógytornász vagy dietetikusnak jelentkezik, akkor nem lesz munkája.

Ápolóként pl. nyert ügye van.

Egy ideig dolgoztam egyetemen, én azt tapasztaltam hogy azok mennek ilyen szakra akik még nem tudják mit szeretnének kezdeni az életükkel.

Persze kivételek ott is voltak, csak nem sok.