Mi motiválhatja ezt az apát?

Kérdező (#27), újra, amit már többen mondtunk: egy férfi a nő hasában lévő magzatot-embriót természetes módon nem fog a gyerekének érezni, miért érezné??? - a világon semmi kapcsolata nincs vele, az ő szervezetét nem terítik be hormonok, stb... de többnyire még egy újszülöttet-csecsemőt se, amíg az - bocs a hölgyektől - "eszik-xarik-alszik üzemmódban" van. Persze notrmál esetben foglalkozik a párjával, meg ott van a szülésen, meg akármi - de a PÁRJÁVAL foglalkozik, ahhoz kötődik, a gyerekhez csak rajta keresztül. Ha - ne adja ég - felteszik neki az ominózus "az anyát vagy a gyereket mentsük" 100/0 arányban egyből vágja rá, hogy az anyát (a párját), fel se merül benne, hogy az újszülöttet...

A gyerekhez való kötődés - újra, a férfinál NINCS hormonbomba, se a terhességnél, se a szülésnél, se a szoptatásnál - majd a következő hónapokban, években fog kialakulni - ha kialakul. Nekem férfiként a legnagyobb bánatom, hogy a gyerek nem serdülőként születik, amikor már saját akarata, saját egyénisége, saját - nem ösztönös - kapcsolatrendszere, saját világképe van, mert akkor egyből kötődhetnénk egymáshoz. A kisbaba az olyan vernyákoló, hiperönző, hiperegoista lény, ilyen "oááááááááá - most mindenki dobjon el azonnal mindent, mert NEKEM bajom van, oááááááá", voltaképp nem nagyon bírom őket, mert nem látom bennük az emberi lét szerintem alapvető attribútumát, a szolidaritást, és ugyanakkor rohadtul jó önérdek-érvényesítők, amit dettó nem szoktam bírni az emberekben. Szóval bocsi, de én a kisbabában pont nem a segítségre, törődésre szoruló lényt látom, hanem a minidiktátort, a zsarnokot. Evvan.

De a szeretett nő kedvéért természetesen hajlandó vagyok elviselni ezt a kort, és kivárni, amíg már egy értelmes, szolidáris emberi lénnyé válik, akivel lehet értelmesen kommunikálni.

Kérdező, szívesen, de ez nem egyetértés vagy vitatás, hanem biológia kérdése... és a szerető családapáknak is ugyanez a biológiájuk, a szerető családanyákat meg nem zavarja, hogy a párjuk eleinte rajtuk keresztül kötődik a gyerekhez, hanem elfogadják az élet realításait, és segítik.

Az, hogy egy férfi a gyerekét elutasítja vagy elfogadja, az 80%-ban legalább a nőn múlik, nem a férfin.

Akkor te mit is akarsz itt válaszként olvasni???Megakarod tudni a férfiak,hogy gondolkodnak egy gyerekről,vagy azt akarod,hogy 100%-ban igazat adjanak neked az apukáról felállított véleményedben???

Komolyan,fel kellene nőni!Ha nem akarja látni a gyereket nem is fogja,akkor sem ha te tüzet okádsz!!!!

Lehet itt ócsárolni....de ezzel nem érsz el semmit.Ha azt akarod elérni,hogy foglalkozzon vele akkor beszéld meg vele.Lehet megtudod tőle mi a baja,ha meg nem hát ez van.Úgy mellékesen meg lehet a gyerek jár jobban ha nem is találkozik vele.Szerinted,hogy bánna vele ha kényszerből kellene együtt lenniük???Gondolkozzál már kicsit!!!!!