Miért kell álszenteskedni?

Anyósom nem szeretett első perctől,mivel normális családból származom, diplomákat szereztem és a fiát is erre bíztattam, ellenben ők isznak és csak ő dolgozik, apósom nem. A gyerekeikkel nem igazán foglalkoztak, inkább a nagyszülők nevelték őket. Összeházasodtunk, van egy 2 éves lányunk. Anyósompróbált befojásolni minket, sikertelenül, a férjemnek elmondtam, hogy nekem nincs ellenemre ha elmondja a véleményét, de ne várja, hogy minden úgy legyen ahogy ők diktálják. Minden héten a férjem meglátogatta őket, általában én is, de kizárólag a férjem miatt mentem, nem miattuk. Ha gondban voltunk segítettük őket. Ellenben ők minket soha, egy telefont nem adnak, hogy mi van a gyerekkel, hogy van. Engem főleg ez bánt,mert az ő unokájuk és semmibe veszik. Hetente egyszer megyünk oda, hétvégén, visszük a gyeeket, akkor úgy viselkedik, mintha imádná, pláne ha másvalaki is ott van, akkor villog vele, amúgy meg le se szarja, tehát csak akkor szereti, ha mi visszük. Hívtam őket én is és a férjem is, sikertelenül. Nem értem, minek kell majmolni, ha semmi áldozatra nem vagyok hajlandó, áldozatnak nevezem azt, hogy megálljon a kocsival hazafelé, mivel előttünkmegy el és bejöjjön megpuszilni a gyereket. Mondtam, ha szeretné elvinni a kislányt, nyugodtan, jó gyerek, semmi dolga vele, de nem, soha! Semmi másra szükségünk nincs, semmilyen támogatásra, ajándékra, a lényeg a törődésen van!