Mennyire általános az ilyen szülői hozzáállás?

64-65 éves házaspár felnőtt gyerekkel (40 éves ffi). Eddig a férfi az anyai nagymamája házában lakott, aki nemrég elhunyt. A házat az anyja örökölte. Eddig úgy volt, hogy a házat megörökli a fiuk, aki már több, mint 20 éve lakott ott, és megy tovább minden, ahogy eddig. De most közölték a fiukkal, hogy a házat mégsem akarják a nevére íratni, hanem inkább eladják, a pénzből meg vesznek új autót, felújítják a lakásukat, illetve a nő vesz magának egy kis második lakást arra az esetre, ha magányra vágyna, és szerintük semmi rossz nincs abban, ha valaki albérletben él, vagy hitelt vesz fel. A férj azzal is érvel, hogy ez teljesen rendben van, nekik kell az a pénz, mert egész életükben dolgoztak, és különben is miért nem megy ki a fia külföldre pénzt keresni, hiszen Németországban egy kukás is milliós fizetéseket keres. És azért is menjen ki külföldre, mert ha már nagyon idősek lesznek, úgyis a fiuknak kell majd mindkettőjüket eltartania, és azért is jobb, ha külföldi kukás fizetése van, ami milliós, ahogy tudjuk. Olyan a diplomája amúgy, ami Magyarországhoz köti, tizen x éves sikeres karrier áll mögötte, és szó sem esett eddig arról, hogy kirántják alóla a lakhatását. Megbízott a szülőkben. Jogilag világos, hogy megtehetik, a kérdés arra vonatkozik, hogy mennyire általános és elfogadott, ha a szülők így állnak a gyerekükhöz. Egyébként nem a szülei taníttatták ki, hanem munka mellett diplomázott.