Mennyire általános az ilyen szülői hozzáállás?

Elég fura , magának való szülők lehetnek.

Ha a 30-as éveikben járnának egy kisgyerekkel az oldalukon még meg is érteném az indokokat.

Bár a mama oldaláról a magányra vágyás részét nem igazán,csak azért fent tartani egy lakást...

De így ebben a formában, amikor már ők sem fiatalok, egyrészt vagy meghagynám a gyerekemnek, pont azért mert nekem is gürcölni kellett mindenért, és neki ne keljen alapon.

Másrészt ha eladnám, akkor pedig megtakarítás miatt maximum a későbbi öregebb évekre névze.

Annak hogy eladja és vesz egy másikat ,de a gyereket kidobja az utcára úgymond, elég fura....

Oké 40-es férfi egyedülálló gondolom, ha nincs gyerek sem, nyilván megoldja az életét.

De azért elég nagy kiszúrás így ebben a formában.

Amikor beköltöztél a nagyszüleid házába akkor elvállaltad az ingyen lakhatásért amiket leírtál. Te most fel vagy háborodva, hogy a szüleid saját maguk akarnak dönteni a saját örökségükről. Számítottál a lakásra de annyi eszed nem volt, hogy szerződést köss.

Boomerezhetsz engem (40+ vagyok én is), de akkor sincs igazad. Követelőzni tudsz, de szerencsére a szüleidnek van annyi esze, hogy nem egy életképtelen gyereket támogatnak. Jó lenne ha végre felnőnél. Másoknak ez már huszonévesen sikerült. Neked miért nem?

A nagyszüleid lakása nem a te örökséged, hanem a szüleidé. Ezzel tisztába voltál amikor beköltöztél az ingyenlakásba? Gondolom főztek rád, mostak rád és etettek, te meg lenyírtad a füvet.

Ha a gyereknek kifejezetten érzelmi kötődése van a házhoz, akkor szerintem ez valóban nem a legjobb megoldás, meg az időskori gondozás megtervezését sem erős érzelmi traumával érdemes kezdeni. Itt a szülők is alapnak tekintik, hogy a gyerek gondozza majd őket, erre azonban a törvény csak ködös kötelességet állapít meg, jobb lenne az érzelmi becsapottságot megelőzni.

Az is lehet, hogy a házat képező értéket jobb lenne betegségek elleni bebiztosításra fenntartani, erre meg lehet hogy jobb, ha egyelőre benntartják a vagyont magában az ingatlanban.

Talán sikerül egy üzleti megegyezéssel legalább az eladást megakadályozni, egy ideig fizess jelentős bérleti díjat, vagy csinálj egy erős értéknövelést a házon, akkor talán hajlandóak várni, hiszen növekszik az értéke. Próbáld a megspórolt albérletet mint befektetést kiszámolni, meg hogy a szülők bizonságát ez miben fogja növelni, erre meg egy konkrét konstrukciót meg lehet szerkeszteni. Keressetek egy mediátort is, afféle közvetítőt, hogy pénzügyileg mi éri meg, lehet hogy sikerül egyezséget kötni.

Ha az azonnali eladást el lehet halasztani, akkor már nagyobb mozgástér marad.

Mondjuk a nagyi ráirathatta volna az illetőre a házat és nincs gond. De így másra hárította a döntést. Tudom, idős neni stb de valahogy annyi idős jár úgy hogy nem rendelkezik idejében a dolgairól, ( most nem csak az örökségre gondolok).

Szerintem a lakhatásért cserébe alap hogy fizetett, a mennyit meg annak függvénye mit beszéltek a nagyival. Kettejük dolga volt. A szülők részéről valóban nem szép az ígérgetés. Nálam ez a gond. Azzal nem értek egyet hogy alapból mindent a gyereknek adjanak, lehet én is megtartottam volna egy részét de valamivel segítettem volna. De ez én vagyok, nem tudni mi van a háttérben.