Ti hogyan mondtátok el hogy?

* Vagyis hetes. (Csak amikor elkezdtem írni még ő volt az utolsó.)

Sehogy,mert 17 évesen még nem éltem nemi életet,20 évesen lettem terhes védekezés mellett főiskolásként anyukámnak elsőre nem igazán tetszett a dolog,pláne anyóséknak,apukám normálisan fogadta,de azért a kettő nem ugyanaz 21 évesen szülni úgyhogy van lakás,kocsi,pénz,mint 17 éves gimisként otthon lakva..

menj haza,köszönj apudnak,hogy 'szia papa!' amikor válaszol és megkérdi miért mondtad hogy papa,amikor nincs is unokája,nézz rá mosolyogva...'fogadjunk?'

Én is terhes lettem 17 évesen. Tudták, hogy szexelünk, azt is, hogy rendesen védekezünk. Óvszert használtunk, olyan is volt, hogy őket kértem meg, hogy vegyenek, ha mennek boltba. Nálunk elég nyíltan kezeltük ezeket a témákat. Mindig hasnzáltunk óvszert, sosem csaltunk, nem játszottuk el a "csak egy kicsit beteszem nélküle" dolgot. Nem szakadt ki az óvszer, legalábbis nekünk egyszer sem tűnt fel. Nem tudjuk, mi történhetett, de terhes lettem. Elmondtuk együtt a szüleimnek, persze kiakadtak, de csak annyira, mint amennyire mi is. Megkérdezték, hogy mi mit szeretnénk, elmondtuk a párommal, hogy abortuszt, mert én 17 voltam, ő 24, nem álltunk készen egy gyerekre. Mondták, hogy örülnek, hogy így döntöttünk, de ha meggondolnánk magunkat, ők akkor is támogatnak. Nem gondoltuk meg magunkat. A mai napig nem bántam ezt meg, tudom, hogy mindent tönkretett volna az a gyerek, és nem is tudtam volna őt szeretni. Onnantól kezdve, hogy megtudtam, hogy terhes vagyok, utáltam azt a sejtcsomót ott a méhemben, teherként gondoltam rá. Azóta 4 év telt el, leérettségiztem, főiskolára járok, a párom lediplomázott, összeköltöztünk. Minket nagyon közel hozott ez az egész, és közös jövőt tervezünk gyerekekkel, de még csak évek múlva. Az incidens óta fogamzásgátlót használok, úgy néz ki, hogy jobban beválik, mint az óvszer.

Jaj menj már, biztos nem ember hanem húsos fagyi.

Igen. Ember vagyok, akinek 17 évesen voltak céljai, épp az érettségi előtt állt, keményen dolgoztam, hogy tovább tanulhassak. Ha nekem meg kellett volna szülnöm azt a gyereket, akkor szerintem inkább felakasztom magam, mert mindent tönkretett volna. Halaszthattam volna a suliban, aztán vagy folytatom vagy nem, mert valamiből el is kell tartani a gyereket, inkább dolgozni mentem volna, állhatnék a szalag mellett érettségi nélkül, az idegeim tönkrementek volna, szerintem már az apját is elüldöztem volna magam mellől, és 19 éves koromra megkeseredett ember lennék, és tudom, hogy megszületve se szeretném jobban azt a gyereket, neki pedig gondolom nagy élmény lenne egy anya, akin érzi, hogy nem várta, és minden mozdulata miatt csak haragszik rá. Nem tudok bűntudatot érezni amiatt, mert nem tettem tönkre kapásból 5 ember életét (a gyerekét, az apjáét, anyámét, apámét, de akár idevehetjük a másik két nagyszülőt is).