Mondtátok már testvéreteknek, hogy utáljátok néha, hogy van?

Tesómnak nem mert nem hátráltat, muteromnak már mondtam

20/F

Persze, minden nap mondunk és mondtuk is ilyeneket egymásnak. Nem hinném, hogy ez ritka dolog.

És egyébként jogos is. Én vagyok az idősebb és soha nem akartam testvért. Mivel ebben nem volt döntési jogom, másnak sincs döntési joga abban,hogy én hozzá hogyan viszonyulok.

Nem mindig jó dolog kihagyni a családi döntésekből,(lásd gyerekvállalás) a családot.

Persze, veszekedésekkor kiskorunkban mondtunk mindent egymásnak. Szó szerint öltök meg gyilkoltuk egymást néha, de az a vicc, ha idegen csak csúnyán mert nézni valamelyikünkre, akkor a másik már ugrott is megvédeni. :D

Már felnőttek vagyunk, és imádjuk egymást. :)

Nézd, nehéz helyzet.

Köztünk a tesómmal 15 hónap van, az ő javára, mondhatni egymás mellett nőttünk fel, és sokmindenben megelőztem, pl jobb bizonyítványom volt, hamarabb lett nyelvvizsgám, jobb suliba kerültem, hamarabb lett munkám, ilyenek. Ő ezért engem a mai napig nagyon "utál" pedig nem utál, egyszerűen csak irigy, mert a társadalmi elvárás az lett volna, hogy ő az idősebb, neki kell "előre menni".

Sosem mondta, hogy utál, de néha elég látványosan keresztbe tett nekem, benne túl nagy a versengés, nem tudja túltenni magát dolgokon.

Már felnőttünk, én elköltöztem, családom van, ritkán járunk haza. Amikor meg feljön a "mi újság a munkával" téma, lezárom a témát 2 tőmondattal, mert látom a fejét, hogy bántja, hogy ő még nem fejezte be a főiskolát, nem akarom hergelni.

Egyébként jóban vagyunk, jókat tudunk beszélgetni.