Szólnátok a testvéreteknek, ha úgy gondolnátok nem jól választott párt?

Sajnos nem nagyon szólhatsz bele. Én így vagyok egy barátnőmmel, aki a szemem előtt teszi tönkre szépen lassan az életét. Folyton célozgatok, utalok, de ő nem veszi a lapot. Az ő esetében nyilvánvaló a hiba, a családja, más barátok, ismerősök ugyanígy látják, ő meg nem a fától az erdőt.

Sajna beleszólni nem nagyon tudsz, ebbe nem is nagyon lehet...ha ő szereti úgy is olyannak látja amilyennek, akkor meg muszáj elfogadni:-S

Pontosan mit kifogásolsz a tesód párjában?

Nem akar dolgozni, a tesódból él, kihasználja, megcsalja a tesód? Mert, ha "csak" annyi a kifogásod, hogy szerinted nem illenek össze, ezt egy kívülálló nem biztos, hogy jól meg tudja ítélni. Még akkor sem, ha testvér az illető.

Hány éves a tesód? Mióta vannak együtt?

Van 1 ismerősöm, ő biomérnök szakon summa cum laude végzett. (Ami elég nagy teljesítmény.) Remek munkája van, jó fizetéssel. A férje 8 általánossal, szobafestő-mázolóként dolgozik. Több, mint 7 éve együtt élnek, nagyon jól megvannak. Ráadásul a pasi majd 10 évvel idősebb is a lánynál, amikor megismerkedtek a srác az anyjával élt, akkor már 28-30 éves volt. Se lakása, se spórolt pénze, se autója, semmije sem volt.

Gondolhatod, a lány családja sem volt elragadtatva a sráctól. De nem tehettek semmit, és azóta beletörődtek a dologba.

25 évesen még sokat változhat a srác nézőpontja. Lehet, pár év múlva ő fogja mondani, hogy gyereket szeretne.

Egyébként tényleg a tesódnak magától kell belátnia, ha nem hozzá való a srác. De ha 3-4 éve már együtt vannak, akkor nagyon úgy tűnik hogy megfelel neki a kapcsolat, és boldog a barátjával.

Ebbe nem szólhatsz bele. Egyébként is, mindenki a saját kárán tanul a legtöbbet! DE! Elmondok valamit arról, hogy szerinted már nem sportol a tesód! Az én férjem egy zenekarban játszik (komolyzene). Mindene a zenekar, imád járni próbákra, fellépésekre. Ezzel nincs is gond, komoly, megbízható férfi lett, mert kamaszként sem a játékterembe járt, hanem próbákra. Viszont neki annyira fontos a zenekar, hogy sokszor nem megfelelő a fontossági sorrendje. Az elején gond volt belőle, hogy a zenekart minden elég helyezte. Tisztában voltam vele, hogy fontos neki,és hogy ő már régen ezt csinálta, mielőtt összejöttünk, mégis úgy éreztem tudomásul kell vennie, hogy már nincs egyedül. Ha én alkalmazkodom hozzá, akkor elvárom,hogy ő is alkalmazkodjon hozzám, ha tud! Akkor mérgeltem be magam a legjobban, amikor szerveztünk egy kerti partit a barátainknak, ő meg pünkösd hétfőn otthagyva rám a társaságot elugrott egy 3 órás próbára. Úgy gondoltam,hogy nagyon fontos a hobbi, de azért van egy határ, amit meg kell húzni. Na már most ezt csak azért írom le, mert a tesójával nem alakult valami fényesen a viszonyunk. Rosszban sem vagyunk, de barátnők nem leszünk. Anno jött mindig a dumával, hogy értsem meg,hogy a páromnak ez milyen fontos, meg hogy ezt már régóta csinálja stb. Aztán egyszer úgy alakult, hogy a párom nem ért rá valamit megtenni a tesójának, mert akkor is a zenekarral volt valami. Volt ám csapkodás, meg jött "neked nem fontos a családod" duma. Na akkor nem bírtam ki, és megmondtam a sógornőmnek, hogy látod milyen rossz, amikor mindig eléd van helyezve valami.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy lehet, hogy te így látod, hogy ő kevesebbet jár színházba, sportolni, de nem biztos,hogy azért mert a pasija rossz és mondja neki, hanem mert most már van más, fontosabb dolog az életében. Normális ilyenkor szerintem, hogy bizonyos hobbikra, dolgokra, kevesebb idő jut!

Ha nem illenek össze, idővel úgy is kiderül. De a legnagyobb hiba lenne ebbe beleszólni!