Mit tegyek, hogy ne erezzek igy?

Angliaban elek a parommal. O harom evvel korabban jott ki, mint en, szinte tokeletesen beszeli a nyelvet, emellett ket masikat egy kicsit, ami itt gyakori a kulfoldiek kozott. Egy munkakozvetitonel dolgozunk, ahol o mar dolgozott par eve. En beszelek ugyan angolul, de nem tokeletesen. Bar elviekben beszelem a nyelvet, az itteni tajszolast kicsit nehezen ertem meg, de a kulfoldieket, akik ugyanugy a tankonyvi angolt beszelik, oket igen. Probalok helyt allni az osszes munkahelyen, beleadok mindent, ami tolem telik. Soha nem volt velem problema, soha nem hianyoztam, megertem, amit mondanak, gyorsan es precizen dolgozom, komolyan veszem. Parom bar dolgozik, lazan veszi a munkat, sokszor lebecol, beszelget masokkal, setalgat munka kozben, mikozben en megszakadok. Megis o kap tobb munkat. Tehat mondjuk en kapok heti 3-4 napot, o kap 6-ot. Ket het mulva visszaveszik egy regi helyere szerzodessel. Nemreg uj munkahelyre kerultem, ugy tunik, biztos munka, nagyon boldog voltam. Masnap hianyzott valaki, behivtak ot. O mindig mindenkivel beszelget (mivel ugye a nagy tobbseggel tud kommunikalni), a fonokkel is, en nem. Ugyanaz, mint minden mas helyen, en gurizek, o zenet hallgat, kimegy wc-re munka kozben stb. Csak nehany emberre volt szukseg, ot persze bekertek. Ugy erzem, elvette tolem ezt a helyet is, amire nekem nagy szuksegem volt, mert neki lesz biztos munkaja, en meg kuncsorgok allandoan a munkaert. Pedig oszinten mondom, megteszek mindent, tolem tobb nem telik. Mellette egyszeruen egy nullanak erzem magam. Diplomam van, mindig megalltam mindenhol a helyem. En nem akartam soha haztartasbeli lenni, megis idom nagy reszeben az vagyok. Fozok-mosok-takaritok, mig a parom dolgozik. Nem ilyen eletet akartam. Imadjuk egymast, en tisztelem ot, hogy ennyi nyelven beszel, mindent megteszunk egymasert. Senki sem torodott velem ennyire, mint o, hazassagot tervezunk. Tehat szakitani nem akarok. Nem tudom, mi lenne a megoldas. Tudom, szornyu dolog, de feltekeny vagyok, amiert o helyt all, en meg nem, de nem tudom, mit tehetnek ellene. Szegyellem erte magam, de ertektelennek erzem magam igy, hogy nem tudok dolgozni. Az osszes onbizalmam eltunt. Nem akartam vele egy helyen dolgozni, mert tudtam, hogy az ilyesmi konfliktusokat okozhat, de nem volt mas lehetoseg. Tudom, par het es megoldodik ez, de ugy erzem, akaratlanul bar, de kiturt errol a helyrol, mikozben neki van munkaja. Es mikor o dolgozik, en kaparhatom otthon a negy falat, mert megint nem fogok munkat kapni... Kerlek, adjatok tanacsot, mit tegyek magammal.

26/N