Mit tegyek, hogy ne erezzek igy?
Angliaban elek a parommal. O harom evvel korabban jott ki, mint en, szinte tokeletesen beszeli a nyelvet, emellett ket masikat egy kicsit, ami itt gyakori a kulfoldiek kozott. Egy munkakozvetitonel dolgozunk, ahol o mar dolgozott par eve. En beszelek ugyan angolul, de nem tokeletesen. Bar elviekben beszelem a nyelvet, az itteni tajszolast kicsit nehezen ertem meg, de a kulfoldieket, akik ugyanugy a tankonyvi angolt beszelik, oket igen. Probalok helyt allni az osszes munkahelyen, beleadok mindent, ami tolem telik. Soha nem volt velem problema, soha nem hianyoztam, megertem, amit mondanak, gyorsan es precizen dolgozom, komolyan veszem. Parom bar dolgozik, lazan veszi a munkat, sokszor lebecol, beszelget masokkal, setalgat munka kozben, mikozben en megszakadok. Megis o kap tobb munkat. Tehat mondjuk en kapok heti 3-4 napot, o kap 6-ot. Ket het mulva visszaveszik egy regi helyere szerzodessel. Nemreg uj munkahelyre kerultem, ugy tunik, biztos munka, nagyon boldog voltam. Masnap hianyzott valaki, behivtak ot. O mindig mindenkivel beszelget (mivel ugye a nagy tobbseggel tud kommunikalni), a fonokkel is, en nem. Ugyanaz, mint minden mas helyen, en gurizek, o zenet hallgat, kimegy wc-re munka kozben stb. Csak nehany emberre volt szukseg, ot persze bekertek. Ugy erzem, elvette tolem ezt a helyet is, amire nekem nagy szuksegem volt, mert neki lesz biztos munkaja, en meg kuncsorgok allandoan a munkaert. Pedig oszinten mondom, megteszek mindent, tolem tobb nem telik. Mellette egyszeruen egy nullanak erzem magam. Diplomam van, mindig megalltam mindenhol a helyem. En nem akartam soha haztartasbeli lenni, megis idom nagy reszeben az vagyok. Fozok-mosok-takaritok, mig a parom dolgozik. Nem ilyen eletet akartam. Imadjuk egymast, en tisztelem ot, hogy ennyi nyelven beszel, mindent megteszunk egymasert. Senki sem torodott velem ennyire, mint o, hazassagot tervezunk. Tehat szakitani nem akarok. Nem tudom, mi lenne a megoldas. Tudom, szornyu dolog, de feltekeny vagyok, amiert o helyt all, en meg nem, de nem tudom, mit tehetnek ellene. Szegyellem erte magam, de ertektelennek erzem magam igy, hogy nem tudok dolgozni. Az osszes onbizalmam eltunt. Nem akartam vele egy helyen dolgozni, mert tudtam, hogy az ilyesmi konfliktusokat okozhat, de nem volt mas lehetoseg. Tudom, par het es megoldodik ez, de ugy erzem, akaratlanul bar, de kiturt errol a helyrol, mikozben neki van munkaja. Es mikor o dolgozik, en kaparhatom otthon a negy falat, mert megint nem fogok munkat kapni... Kerlek, adjatok tanacsot, mit tegyek magammal.
26/N
válasza: válasza:Én 1.5 éve vagyok 1 cégnél és fél éve vezetem azt a részleget ahol dolgozom. Voltak páran előttem akik "gyors karriert" futottak mindenféle tudás nélkül, alá feküdtek a főnöknek, volt 22 éves litván nem kicsit szép csaj aki összejött a manager-el, 21 éves lengyel aki hancúrozott a tulajdonosokkal és volt magyar is akin végig ment a fél személyzet. Persze neki "csak" szeretet hiánya volt :).
Ezek mind max pár hónapot voltak itt, aki türelmes és mégsem lóg a nyelve a főnök pi.jába az előrébb fog lépni idővel, persze ez nem mindig olyan villámgyors karrier mint azoké akiket említettem.
válasza:Figyelj, én azt nem értem, ezt miért nem beszéled meg a pároddal. Ha tényleg jó a kapcsolatotok, akkor tudtok erről beszélni. Mint élek, tudom, miről beszélsz. Én sem vagyok az a sokat beszélő, másokkal felszabadultan haverkodó fajta. Magyarul sem. Ismerem magam, tudom, ha engem megismernek, akkor megbíznak bennem. Én mindig hosszú távon váltam be. Korábbi (angol) munkahelyem is ilyen volt. Elején kevés munka, ahogy látták, jól dolgozom, és ahogy jobban megismertek, úgy egyre több. Jelenlegi is ilyen. A jelenlegin egy angolul piszok jól kommunikáló, velem egyszerre kezdő, ám másokkal haverkodó kollegina már előrébb van. Nem jó érzés, de probálok tenni érte. Többet beszélgetek (pedig én sem vagyok ilyen), stb. HISZEM, hogy hosszú távon itt is beválok. Te miért nem bízol magadban egyáltalán?: Igen, külföldön az ember kiszolgáltatottabb, de attól hinned kell magadban!
És a lényeg: ha én hasonlóan éreznék, a férjemmel ezt már megbeszéltem volna. Elmondtam volna neki, hogy zavar, hogy őt hívják, engem meg nem. Elmondtam volna neki, hogy úgy látom, én beleszakadok a munkába, ő meg könnyebben boldogul kevesebb melóval is. Elmondtam volna neki, hogy tudja. Ő pedig megértene, elmondaná, hogy neki hogyan és miért vált be ez a munkastílus, mit kellene tennem, hoigy nekem is működjön. Tanácsot adna, segítene. Ha nekem nem megy, máshogy tenne értem a munkahelyen. Nem is értem, ti miért nem így működtök. Hiszen egy pár vagytok, közös a cél, nem? Hogyhogy egyikőtök féltékeny a másikra és azt nem beszélitek meg?? Számomra ez nagyon furcsa.
válasza:Hat akkor a valaszoknak nem sok hasznat lattad.
Túl sok hang kering a fejedben, elvagy te, tanacs nelkul is:-)
válasza:Arra még véletlenül se gondolsz, hogy lehet fúr a hátad mögött.
Elvagy az önbizalom ide önbizalom oda kis klisé szövegekkel.
Egy nap , pár év múlva az utcán ébredhetsz az "ügyes" völegényed mellett.
Tudod , ez is benne van a pakliban, es az is, hogy rosszindulatú.
De te egyelöre elvagy a kis naiv világodban
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!