Most mit tegyek, hogy érezzek ezek után?

Amit most megélsz, az a felnőtté válás folyamata, melynek egyik mozzanata, hogy rájössz, a szüleid nem mindentudó, jóságos, szentéletű istenek, hanem halandók, akiknek vannak jó és vannak rossz tulajdonságai, akik tévednek, jót és rosszat cselekednek. Ettől csalódott vagy és ez teljesen jogos. Elvesztettél egy képet, egy ideált, ami eddig a fejedben volt.

(Én nekem ilyen fájdalmas volt, amikor rájöttem, hogy apukám nem az a sikeres vállalkozó típus, sosem lesz hegyoldali villánk medencével, nem lesz jacht, se drága ékszerek, se bejárónő... Ő csak egy vesztese a rendszerváltásnak.)

Viszont van egy jó hírem: az, hogy te ezt most megéled - t.i. teszel egy lépést a felnőtté válás felé - nagyon fontos a személyiséged fejlődésében. Oké, ez most nem számít sokat neked talán, de 10-15 év múlva fontos lesz. Arról nem is beszélve, amikor majd saját gyerekeid lesznek.

Hogy érezzél ez után? Legyél nyugodtan csalódott. Érezd úgy, ahogy leírtad, jogod van hozzá.

Hangsúlyozom, az érzéseidhez.

Viszont nem az ítélethez. Nem ítélheted meg a szüleidet következmények nélkül. Ez a lecke ebben a helyzetben. A szüleid mindig nagyok maradnak hozzád képest, döntéseiket nem kell megindokolniuk vagy magyarázniuk neked. Életük alakulása nem a te hibád, de nem is tartozik rád ebben az értelemben - nem ítélhetsz. Apukád nem árult el téged, se a családját. Történt vele valami, ami rá és feleségére tartozik. Rád nem.

És mégis mit tegyél? A legnehezebbet ajánlom - mond el apukádnak az érzelmeidet. Akár úgy, ahogy fent leírtad. Őszintén. Minden fájdalommal és csalódottsággal együtt. Minél hamarább teszed meg, annál hamarább tudsz tovább lépni a boldog (felnőtt) életben. Fontos, amit mondasz, az rólad szóljon, azaz: "Én most ettől úgy érzem magam, apa, hogy..." A "te, apa, ilyen vagy olyan vagy most a szememben" helytelen forma, ha ezt akarod mondani, akkor bele se kezdj. Az előbbiből tudsz előre lépni, az utóbbiból nem.

Egy kis segítség: minden, amit apukádról eddig tudtál, az nem változott meg attól, amit megtudtál róla most. Ugye? Ő az apukád, tőle kaptad az életet, ő teremtette meg mindazokat a dolgokat, ami miatt eddig büszke voltál rá. Ami miatt hasonlítani akartál rá. Ami miatt a példaképed volt. Mindezek a dolgok most is léteznek, nem tűntek el egy csapásra. Szerintem, indulj ki ebből.

Sok szerencsét.

U.I. Nem kell olyannak lenned, mint apukád. Még ha ő nagyon is szuper. Légy önmagad. És akkor nem kell félni a megcsalástól.

Miert kell anyukadbol martirt csinalni, hogy apukaddal maradt, ha az egy törekvö, csaladjaert elö rendes ember volt?

Szerinted apukad hogy erezte magat, hogy anyukad martirkent teszi szet neki a labat, mert amugy elhagyna, ha nem volnanak a gyerekek?

Biztos sikerelmenyre volt szuksege , valakire aki örömmel van vele es szivesen