Ket hete szakitottunk a parommal 3 ev egyutteles utan. Igazabol, nem tudom, mit erezzek. Tudom, hogy nem konyoroghetem magam vissza, es nem is biztos, hogy azt szeretnem. Mit tegyek, hogy konnyebb legyen?

Kisse nehez a helyzetunk, mert kint elunk Angliaban. Amiota kint vagyok, egyutt elunk. Minden elmeny, minden helyszin, minden illat hozzakot. Mi nem vitaztunk, es igazabol okunk sem volt a szakitasra. Csupan annyi, hogy o ket evvel fiatalabb nalam. Mig en a csaladalapitasrol almodoztam, o a szabadsagarol. Nagyon nehez elfogadnom, hogy igy dontott. A kapcsolatunk tovabbra sem szakadt meg, hiszen tovabbra is egy hazban lakunk. Napi szinten megolel, es megpuszil. Sot ugyanugy gondoskodik rolam, mint azelott. (persze a szexualis reszt kiveve). Nemtudom, hogyan tegyem igy tul magam rajta. Rettentoen faj, mikor tudom, szorakozni megy. A baratok es kollegak probalnak segiteni, ill. a csalad is mellettem all, megha csak a tavolbol is. Megsem birom tultenni magam rajta. Talan csak meg tul friss? Biztosan az sem segit, hogy a regi dolgok folytatodnak (oleles, mozizas. ) de ha menni akarna, nem szeretnem, hogy menjen. Igazabol nem tudom, mit erzek iranta. Az utolso honapokban ugy ereztem, nem igazi mar ez az erzes, es talan nem is ez az, amire vagyom. Most megis nagyon faj. Egyik nap jol vagyok, masnap hatalmasat zuhanok. Es teljesen magam alatt vagyok. Mivel egyetemre jarok, ket dolgozatot kell beadnom a kovetkezo het vegeig. Nemtudok most arra koncentralni. Egyenlore kilatastalannak talalom a helyzetem, es arra gondolok, sosem lesz olyan, akinek az kell majd, amit en tudok nyujtani. Semmi mast nem akarok az elettol, csak egy szereto ferjet es gyerekeket. Miert olyan nagy keres ez?