Mennyire tolerálnátok, ha a vőlegényetek állandóan a külsőtökkel lenne elfoglalva?

A szituációban alapvetően két összeillő ember van. Működőképes a kapcsolat (2 éve), rengeteg a közös program, beszélgetés, közös életszemlélet, közös hobbi, tehát építő jellegűnek mondanám.

Ugyanakkor a vőlegény nem titkolja, hogy néhány kiló (3 konkrétan) felesleg mellett már nem tetszik neki a párja ANNYIRA, emellett azt szeretné, ha máshogy - nőiesebben - öltözködne, magsssarkút és szoknyát hordana, máshogy vágná a haját, máshogy sminekljen, esetleg a jövőben megműttetné az amúgy alapvetően kicsike mellét (ez amúgy tényleg tervben van)...

Ebből már nagyon sok balhé volt. Én vagyok a nő. Úgy érzem, hogy nem engem szeret, és a legkevésbé sem feltétel nélkül. Állandóan megfelelési kényszerem van. Evészavarokkal küzdök, amik az elvárásai miatt súlyosbodnak.

Mindig is sportos voltam, soha nem jártam nőcis cuccokban, de most mindig ez a sláger. Azt mondja, hogy én is ezt akarom valójában csak nem merek úgy öltözni, és váltig állítja, hogy mápedig én élvezném a legjobban, ha csajosabb lennék. Az alakom megvan hozzá, ez tény.

Csakhogy egész életemben a sportcipő-szűk felső párosítást kedveltem, én olyan tipikus csinos-sportos lány vagyok. Kockás a hasam, imádom a küzdősportokat és motort akarok venni, értitek...

Nagyon szomorú vagyok, mert szeretem a párom, de úgy érzem neki nem igazán én vagyok a fontos, hanem a "csomagolás".