Anyukám olyan mintha állandóan depressziós/rossz kedvű lenne, hogyan tudnék ezen változtatni? Úgy érzem elfog minket hagyni.

Csak 4 évvel vagyok idősebb, mint te, de bennem is felmegy a pumpa, ha a veled egykorú húgomról hallom, hogy már megint lógott. Figyelj, ha valamit nem szeretsz, nem az a módja, hogy kikerülöd. Gondolom már csak 1-2 évig leszel ott abban az iskolában, az érettségiig pedig jobb, ha nem húzod ki a gyufát a tanároknál. 17 évesen elég éretlen gondolkodásra vall, hogy ilyesmi miatt lógsz és nem csodálom, hogy anyukádat idegesíti (ráadásul gondolom száz más baja van ezen kívül). Látom én is a szüleimen, hogy egyéb sem hiányzik nekik, minthogy még a húgom is csak csinálja a balhét az ostobaságaival, ennyi idősen már kissé érettebben kellene viselkedni, úgy gondolom.

A kérdésedre válaszolva meg... lehet anyukád nem ilyen életet képzelt el magának, nem ilyen férjet, ilyen családot és csalódottnak érzi magát. Kicsit próbáld meg feldobni és nem idegesíteni, apukáddal pedig beszélhetnél, hogy neked mi tűnt fel és találhatnátok rá valamilyen gyógymódot (nálunk is voltak hasonló problémák, de az én apámnak aztán beszélhet az ember, az én anyám depressziós lett miatta, volt, hogy sósavval le akarta önteni apámat, annyira utálja már, mégsem válik el, apám meg nem kap észhez, hogy itt súlyos gondok vannak, hiába beszélek neki). Apámról jut eszembe, hogy az üzletemberek nagy része munkamániás, ráadásul ha vállakozó, sokan nem tudják így különválasztani a munkát és a magánéletet, nem lehet, hogy ebből is elege van anyukádnak? Az én apám is munkamániás, a családjával évek óta nem törődik, emiatt a húgomból drogos lett, nekem pedig mindig is hiányzott az apai törődés és szeretet, annyi különbséggel, hogy én nem menekülök semmibe sem, mint a húgom. Már anyám sem bírja őt elviselni, egyszerűen kibírhatatlan egyilyen munkamániás ember, aki csak aludni jár haza, ha hozzászólunk, ordibál velünk és neki mindig "nagyobb" gondja van, mint mivelük törődni. Ha apukádra is ráillik ez esetleg, akkor főként beszélned kell vele (remélem ő meghallgat téged). Mindenképp járj utána a dolgoknak, különbennagyobb baj is lehet ebből, anyukádnak biztosan van valami baja és nem biztos, hogy ő szívesen fog róla beszélni. Sok sikert!

Ezért én is ideges lennék, apukád szerintem kínjába nevetett ezen, de szerintem ő is mérges volt.

Anyukádat megértem hogy boldogtalan, nem könnyű az ápolói szakma, főleg ha 122 órázik, az meg pláne nem a legjobb.

Én 19 évesen tanultam ápolónak most vagyok 23 éves, és munka után én is kikészülök amikor hazaérek, bedőlök a lakásba barátnőm csak néz rám mint aki egy zombit lát, és ennyi.

Nem csoda hogy felment benne hamar a pumpa mert elég idegesítő egy munkahely, nem fizetik meg őket, akkor a betegeket elviselni, ott. Oké hogy szép szakma de egy idő után az őrületbe kergetik vele az embert.

Én múlthéten helyettesítettem egy másik műszakba ahol nem nagyon ismertem a kollégákat, és ott több 40 év feletti volt, és sokkal feszültebbek,. fáradtabbak, voltak mert idegileg kikészíti őket ez a munka hosszú távon.

Anyukád egyszerűen csak fáradt a belét kidolgozza, mert nem könnyű munka, és egy alapos pihenésre lenne szüksége és egyből más lenne.

Te maximum azzal segíthetnél ha a pihenő napjain átvállalnád a takarítás nagy részét, mosást vasalást, esetleg a főzést suli után vagy ha éppen otthon vagy, hidd el ez nagy segítség lenne neki.

Akármennyire is rossz az embernek a munkája, akkor sem a családon töltjük le a feszkót. Én is hülye emberek között dolgozom több műszakban, s mindig gyomorideggel megyek be,de ezt nem azokon vezetem le, akiket szeretek.

Első, ezt a mondatot nem értem: "lehet anyukád nem ilyen életet képzelt el magának, nem ilyen férjet, ilyen családot és csalódottnak érzi magát. " Ettől a hideg is kiráz.

Azért ha egy anya a gyerekeit nem ilyennek képzelte el az álmaiban, akkor elég gáz van a fejében.

Kérdezd meg először apukádat, hogy ő hogy látja, s hogy miként vélekedik erről, mert téged aggaszt, hogy anyud ilyen.

Ha ő sem tudja, akkor beszélj te anyuddal. Amikor otthon van egész nap, akkor hívd el sütizni, vagy vegyél sütit a cukrászdából, s beszélgessetek egyet.