A lányotoknak hinnétek vagy a (z új) férjeteknek?

Utolsó, nem tudom, hogy aki itt az ilyen diktafonos ötletekkel jön, ellamentált-e előzőleg azon, hogy ő hogyan reagálna arra, ha a saját lakásában, saját szobájában le akarnák hallgatni?

Mert hát szerintem tipikusan a kb azonnali válóok... túl azon, hogy ha nem az illető beleegyezésével történik, szimpla bűncselekmény...

Ami itt járható út, az a nevelési tanácsadó, esetleg a pszichológus bevonása.

Tudod, pont az a baj vele, hogy nem old meg semmit, csak csinál a problémából két problémát. A válást enélkül is be lehet adni akár a Kérdezőnek, akár a nevelőapának, tök felesleges még egy bűncselekményt is elkövetve megalázni a másikat, aminek úgyis a válóper lenne a következménye.

Ilyen diktafon-dolog legfeljebb úgy működhetne, ha eldőlne, hogy csakugyan a lány nem mond igazat, és őt akarnák szembesíteni a hazugságával... bár mondjuk én a gyerek lehallgatását sem tartom túl etikusnak.

Szóval mondom, szerintem el kell menni hármasban a nevelési tanácsadóhoz, ott majd a szakember elbeszélget külön-külön is mindegyikükkel, meg együtt is, és biztos lesznek használható javaslatai a probléma kezelésére.

Bár mondom - pláne, amióta Kérdező leírta az iskolai problémákat a lányával - azt tartom a legsanszosabbnak, hogy a nevelőapa úgy döntött, hogy némileg bekeményít - ez azért evidens következménye szokott lenni az igazgatói intőknek otthon, ne tagadjuk - a lány meg "szabadságharcba" kezdett "engem egy idegen ne neveljen" jelszóval... bár lehet, hogy ebből a meggondolásból meg az is megoldást jelentene, ha az anya, a vér szerinti apa, meg a nevelőapa együtt ülne le a lánnyal, mert hát ugye itt a helyzetet az bonyolítja, hogy 3 ember van, aki valami módon szülő, a kamaszoknak meg alapműködése, hogy ha bármi féle ellentét van a szülők között a nevelésében, azt igyekszik kihasználni a saját mozgástere növelésére:)

Valószínűleg a lányod túlozza el a dolgokat. Nekem nincs kamasz gyerekem, kismama vagyok. De van egy 12 éves húgom és nagyon nehéz vele. Nálunk is hasonló jellegű a probléma, anyum párjára mindig fúj valamiért (persze a konkrét baját nem tudja megmagyarázi). Ha egyszer rászól a nevelőapja, akkor durci, aztán meg sír a szobájába, hogy anyuci nem érti meg. A múltkor például az én férjemre is megsértődött, mert mutatott neki egy rajzot és a férjem azt mondta, hogy "szép, de miért nem két szemet rajzoltál annak a lánynak"... Erre ő bőgve elment a szobájába és azt mondta, hogy az én férjem állandóan csak leszólja őt. A férjem meg utánament megbeszélni a dolgot és pár perc múlva nem volt semmi baja a húgomnak.

Ők most ilyenek, pár évvel ezelőtt én is hasonló lehettem, mindent eltúloznak. Mi tudjuk, hogy a nevelőapja nem szól rá bunkón, nem kiabál vele, nem piszkálja stb.

Anyum, a párja meg a húgom is leültek már hármasban, hogy ne legyen utálkozás. Kb ugyanígy viselkedett a húgom, mint a te lányod. Ezért feltételezem, hogy nem kifejezetten hazudik, csak eltúlozza a dolgokat és egy normális, enyhe rászólást is azonnal sértőnek, bunkónak érez, mintha kiabálnának vele. Anyukám mindig azt mondja, hogy majd nála is elmúlik, ahogy nálunk is...

Szia Kérdező!

Hogy vagytok mostanában..?

Mi lett végül?

---

Nem látom, hogy regáltál volna erre a komoly gondolatra;

"..Kérdező roppant kényes helyzetben van:

egyik oldalra sem engedheti meg magának, hogy tévedjen, se a férjével, se a gyerekével szemben.

És ez egy eléggé elviselhetetlenül és irreálisan nagy felelősség, felesleges egyedül hordozni, ha nem muszáj."

(2013.márc.26.19:49)

Javítás:

...nemm látom, hogy bármit reagáltál volna...