A lányotoknak hinnétek vagy a (z új) férjeteknek?
Elváltam mikor a lányom még pici baba volt (11 hónapos) majd megismertem a mostani férjem, akivel 10 éve vagyunk együtt, 6 éve házasok is. Az új párom a kezdettől fogva elfogadta hogy nem egyedül vagyok és teljesen jól kezelte a lányomat is.
Nem rég viszont a most 12 éves lányom azzal állt elő, hogy a párom erőszakosan viselkedik vele, gyakran ráförmed, kiabál és lökdösi/rángatja. Én ilyet még nem tapasztaltam és nem is gondolnám hogy ilyet csinálna, nem egy agresszív ember.
Mellesleg a lányom mostanában kicsit a világ hercegnőjének képzeli magát és elég csacska dolgokat csinál a barátaival is, azért merült fel bennem, hogy mi van ha csak hazudik? Vagy esetleg az, hogy a vérszerinti apja adja alá a lovat és kéri hogy így viselkedjen..
Ti mit gondoltok? Kinek hinnétek? És hogyan lehetne kideríteni az igazságot?
válasza:Kedves 15 éves lány, örülök hogy kiöntötted nekem a szíved, de mint láthatod, a kérdés felnőtt nőkhöz, anyukákhoz szól, nem pedig szintén serdülő korú kamaszokhoz, akik utálják a világot.
Nyilván van okom feltételezni hogy a lányom hazudik, ahogy fentebb is említettem, nem ez lenne az első eset!
Örülök hogy ezt a helyet választottad hogy kiadhasd magadból a véleményed, de kérlek, amennyiben nem vagy ANYA és/vagy nem váltál még el, akkor többet ne írj.
Köszi!
válasza:"a lányom sírva berohant a szobájába és 3 napig nem szólt hozzám mert hogy "szívtelen anya vagyok és sosem hiszek neki".." - Kérdező, ez a legjobb családban is előfordul, és még nem is kell mögé tudatos sandaság, egyszerűen mivel egy kamasznál más az agyterületek aránya - kiemelkedően a homloklebenyé - teljesen más az igazságérzete is. Margaret Thatchter brit miniszterelnök írja le, hogy amikor a kormánya megszüntette az iskolatej ingyenességét, utána a 2 akkor tizenéves fia 2 hónapig nem volt hajlandó szóba állni vele...
Túl köll élni ezt a kort, később már sokkal árnyaltabb lesz a gyerek gondolkodása és ítélet-alkotása nem fekete-fehér...
Szóval továbbra is fenntartom, hogy szerintem valószínüleg egyikük sem hazudik tudatosan (szóval nem áll a "kinek hinni") csak ugyanazt az objektív helyzetet másként éli meg egy kamasz és másként egy felnőtt.
válasza: válasza:Valaki írta fentebb, hogy figyelni kell a kettőjük kapcsolatát. Egy ilyen viszony nem fekete és fehér. Nem arról van szó, hogy az egyik fél egyik pillanatról a másikra agresszív lesz, a másik meg szenved ettől. Nagyon összetett dolog, amiben a család és a tágabb környezet minden szereplőjének része van.
Fordít-e a "kelleténél" nagyobb figyelmet a férjed a gyerekre? Mennyire korrekt vele? Mennyire szigorú vagy engedékeny? Az ő viselkedése - többek között a TE irányodba - megváltozott azóta, hogy a gyerek szerint agresszív vele? Mennyire tudatosan figyelnek arra, hogy előtted "moderálják" magukat?
A lányod más dolgokban mennyire megbízható, hajlamos a hazudozásra, füllentésre? Bezárkózik, magába fordul? Változott a tanulmányi eredménye, romlanak a jegyei? Ha igen, mennyire rohamosan? Az iskolában van rá panasz, ha igen, micsoda? A szorgalmára, magatartására?
Milyenek a barátai, mit tudsz róluk? A "csacska dolgok" eléggé tágan értelmezhetőek.
Mennyi időt tölt a vér szerinti apjával? ott van új család? Neked milyen a volt férjeddel a viszony?
Van kisebb testvér, a mostani férjeddel közös gyerek?
válasza:Én lennék a 15 éves lány. Sajnálom, hogy elmondtam a véleményem, nem volt odaírva hogy anyáknak írjanak csak.
Egyébként meg nem vagyok a világot gyűlölő kamasz. Semmit nem tudsz a családi hátteremről, szóval ne nekem beszélj!
És bocsi, hogy segíteni akartam... már átlátok mindent :)
#19-es. Az első pillanattól fogva odafigyel a lányomra, tisztességesen neveli és segít neki amiben csak kell. 100%-osan korrekt és nem mondanám hogy olyan hú de szigorú, kettőnk közül inkább én vagyok az. A viselkedése nem változott meg, sem az én irányomba sem a lányom irányába, ugyanolyan mint eddig volt.
A lányom eddig teljesen megbízható volt, mostanában viszont hajlamos a füllentésekre igen és nem mondanám hogy bezárkózott, sőt, inkább kicsit ijesztően gyorsan nyitott a világra. A suliban a jegyei eddig még nem romlottak, a "csacskaságot" most nem fejteném ki, de az iskolában történt néhány osztálytársával és igazgatói ügy lett belőle.
A barátait annyira nem ismerem, amennyit tudok róluk, az alapján nincs gond velük.
Az apukájával hetente 2x találkozik délutánonként illetve minden második hétvégét nála tölti. Ott nincs új család, az apuka inkább gyűjtögető életmódot folytat és minden héten más nőt visz haza szinte.. A mi viszonyunk átlagos, nem mondanám hogy egymás nyakába szoktunk borulni mikor találkozunk, de nem is gyűlölködünk.
Kisebb tesó nincs, tervben sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!