Mit tegyek most? Romokban az életem, és még a párom is elhagy?
Röviden: lett egy hormonális betegségem, sokat híztam, nem bírtam leadni, ő most már jó ideje egyáltalán nem kíván emiatt. Nem hiszi el, hogy igyekszem, de egyszerűen fizikai képtelenség annyira keveset enni, hogy fogyjak. A fogyókúra csak arra jó, hogy tovább ne hízzak.
Ennek következtében egy általános rossz közérzetem lett látászavarral, koncentrációs zavarokkal, stb. Most kihagyok egy félévet az egyetemen, mert esélytelen, hogy megcsináljam, egy oldalnál többet nem tudok elolvasni egyszerre, így tanulni lehetetlen. Az előadásokon se tudok koncentrálni, akármit csinálok.
A munkahelyemet is otthagytam, mert a betegség miatt nem tudtam elvégezni a munkám.
Közben felmondták az albérletem, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, úgyis nála laktam már rég, nem is volt értelme a sajátot fenntartani.
Most nem találok új munkát, mivel ennyire rosszul vagyok, nagyon kevés dolgot tudok csinálni, semmi olyat, ami koncentrációt igényel, és semmi fizikai munkát, mert a rossz látás szinte folyamatos szédüléssel is párosul, emiatt rendszeresen érnek kisebb-nagyobb balesetek (az olyasmit, hogy ha főzök, mindig megégetem magam, elvágom a kezem és hasonlók, már észre se veszem...)
Így most ő tart el, viszont ezzel párhuzamosan én lenulláztam az igényeim, kaján kívül semmi mást nem kérek tőle, az meg igazán nem sok pénz. Főleg hogy magasan a magyar átlag fölött keres.
A kivizsgálásom hónapokig tartott, na persze főleg várakozás, minden vizsgálat előtt legalább egy hónapot kellett várni. Tegnap végre megszületett a kezelési terv, és kaptam egy olyan gyógyszert, ami mellesleg fogamzásgátló is.
A kapcsolatunk elején többször mondta, hogy jó lenne, ha szednék, mert nem szereti a gumit. Én azért nem szedtem, mert iszonyú magas a trombózis kockázata (MINDEN egyenesági felmenőmnek volt trombózisa két generációra visszamenően, plusz visszér, plusz dohányoztam, plusz ugye most a túlsúly...). A szexuális életünk hónapok óta szinte nulla, kicsit azt érzem, hogy néha megdug, mert egészséges férfiembernek kell a szex. Mondjuk hetente egyszer. Ezt egyrészt azzal indokolta, hogy utálja a gumit, másrészt hogy a súlyom miatt nem kíván és nagyon sajnálja, de neki a karcsú nők tetszenek. Amilyen én is voltam régen.
Mindenesetre abban, hogy emellett a kezelési forma mellett döntöttem a kockázatok ellenére, bőven benne volt az is, hogy így legalább az egyik probléma megszűnik a szexuális életünkben, a másikon meg dolgozom (elvileg ha a hormonjaim rendbe rakják, onnantól már fogyni fogok, ha fogyókúrázom).
A lényeg, hogy tegnap este eljött értem, és boldogan újságoltam neki, hogy ez van, rövidesen kidobhatjuk az óvszereket. Nem igazán láttam, hogy örült volna neki. Aztán megemlítettem, hogy ha már ott vagyunk, menjünk be a boltba, vegyünk alapanyagot és csinálok vacsit. Be is mentünk, de a kasszánál kiakadt, hogy milyen sokat kellett fizetnie és hogy azért nem tud spórolni, mert engem is eltart. (A miheztartás végett: 400 ezret keres, hetente kb. 10 ezer Ft értékben vásárolunk kaját, ebből eszem én is...)
Itthon amíg főztem, bevonult a szobába. Alig szólt hozzám.
Még régebben regisztrált egy társkeresőre, ahol látszik, mikor lépett be legutóbb. Hónapok óta nem tette, és most ránéztem, tegnap este belépett.
Most teljesen kétségbe vagyok esve. Momentán ő az egyetlen "biztos" pont az életemben, és így viselkedik... ma voltam állásinterjún, meg se kérdezte, hogy sikerült.
Mit tegyek, hogy ne hagyjon el? Az a baj, hogy még hónapok kérdése, mire helyreállhat a szervezetem és megint szép leszek, nem pedig dagadt és depis. Félek, hogy nem lesz türelme kivárni. Eleinte az volt a baja, hogy szerinte semmit nem teszek, hogy jobban nézzek ki. Azóta csak akkor megyek el futni, ha ő is itthon van, hogy lássa, hogy de igen, én teszek a dologért. Így viszont azt látja, hogy bármit teszek, semmi eredménye. Lehet, hogy emiatt fog elhagyni? Mit tegyek? 4-6 hónapról van szó, ez tényleg hosszú idő :(
Bocsánat, hogy hosszú lett, de elég összetett a történet, igyekeztem minden fontos részletet leírni.
A szüleim sajnos tényleg borzasztóak. Anyukám elszúrta az életét, és egyre inkább afelé hajlik, hogy ez elsősorban miattam van, mert amikor teherbe esett, nem ment abortuszra, pedig mindenki ezt javasolta neki. Félbetört a karrierje, bár a nagymamám szerint ez egyáltalán nem a terhesség miatt történt, sokan gyerek mellett befejezik az egyetemet és dolgoznak, de ő inkább férjhez ment és háztartásbeli lett. Azóta összesen két évet dolgozott, aztán felmondott, mert nem tetszett neki a munka. Nagyon önző, nem törődik senkivel, ráadásul alkoholista. Miatta kellett 14 évesen elmenekülnöm otthonról, mert agresszív is és szó szerint az életem féltettem. Volt olyan, hogy nagykéssel hadonászott az orrom előtt részegen, mert zeneiskolába akartam menni és ő nem akart elengedni. Persze ezekre nem emlékszik. Van rajtam néhány sebhely, amit ő okozott. Tavaly nyáron történt, hogy náluk voltam rövid ruhában és észrevette, hogy a combomon van egy forradás. Kérdezte, hogy szereztem. Mondtam, hogy ő csinálta, amikor a fém vonalzóval megütött, akkor voltam 12 vagy 13 éves. Erre közölte, hogy hazudok, mert ő nem emlékszik erre. Persze hogy nem, részeg volt.
Ha náluk vagyok, egész nap mondja a magáét,aminek a lényege az, hogy mindenki egy szemét állat, rajta kívül természetesen. Az ember idegeit kikészíti, napi 16 órában mondja a magáét. Elvonulni nem lehet, jön utánam és mondja tovább, hogy mekkora egy senki vagyok és tönkretettem az életét és mekkorát csalódott bennem, amiért ahelyett hogy nemzetközi hírű szakember lennék valamiből, beteg vagyok és munkanélküli és még az egyetemet is otthagytam. Saját példájából kiindulva úgy gondolja, hogy úgyse megyek vissza befejezni.
Szerinte neki alanyi jogon jár, hogy minden nap berúgjon és ezt meg is teszi.
A ház iszonyú állapotban van, áll a kosz mindenhol, mert neki rangon aluli, hogy takarítson. Azt szoktam csinálni, hogy kb. havonta látogatom meg őket, akkor titokban éjszaka kisikálom a fürdőt, mert ha nem teszem, minden alkalommal valami gombás vagy bakteriális fertőzéssel jövök el onnan. Persze szerinte ez azért van, mert nyamvadt vagyok, és nem kéne annyit fürödni és takarítani, akkor nem lenne semmi bajom. Takarítani azért titokban kell, mert volt olyan is, amikor szó szerint kicsavarta a szivacsot a kezemből, hogy hogy képzelem, hogy az ő fürdőjébe vegyszereket viszek. Most persze ezt se tudnám megtenni, mert nincs rá pénzem. Ők nem vesznek semmit, maximum samponnal szabad kimosni a kádat és ennyi.
Azon is felháborodott, hogy beszedem a gyógyszert, szerinte nem szabad gyógyszert szedni. Sajna az is kitelik tőle, hogy fogja és ellopja, amikor nem figyelek.
Apukám megtört, meghasonlott önmagával, mert nem jött össze az a szép nagy család, amit szeretett volna. Ebből kifolyólag frusztrált, és ezt gúnyolódásban vezeti le. Valamint nem veszi figyelembe ő sem, ha beteg vagyok. Látászavaraim is vannak, emiatt nem biciklizem már egy ideje, holott régebben mindig azzal jártam. Néha próbálkozom az utcában, de még a tereptárgyakat se veszem észre, amik egyhelyben vannak, nemhogy a forgalomba kimenjek, ahol gyorsan kell reagálni. Na szerinte ez nettó hiszti, és lusta vagyok, azért nem biciklizem. Mindig erőlteti, hogy menjek.
A betegségem is hisztinek tartja, bár nem tudom, honnan veszi, hogy hisztiből olyan vér- és ultrahangképeket lehet produkálni, mint amilyenek nekem vannak. Tőle csak azt hallgatom, hogy szedjem össze magam, nincs nekem semmi bajom.
Mellesleg ugye anyukám nem dolgozik, március végével pedig apukám is kirúgták, szóval nem is tudom, el tudnának-e tartani, tele vannak adósságokkal.
És ami még fontos, hogy ők egy kisvárosban laknak, és azt hiszem,joggal tartok attól, hogy ha Budapesten nehéz munkát találni, ott szinte lehetetlen.
Mindent összevetve ha odamennék, az többet ártana, mint használna. Ahhoz képest, amit ők művelnek, a párom viselkedése minimum angyali, mert ő csak annyit mondott, hogy nem kíván így dagin, amiről meg nem tehet. Én se tudok beindulni egy dagadt sráctól.
Másrészről azért rengeteg segítséget kapok tőle. Ő elismeri, hogy ez valóban egy kezelést igénylő betegség. Az összes vizsgálatomra ő hordott el, tartotta bennem a lelket, rengeteget sírtam a vállán az elmúlt hónapokban. Ilyet a szüleim soha nem tennének, először anyukám kértem, hogy segítsen a kivizsgálásban, egyetlen dolgot tett meg, megkérdezte az ottani háziorvostól, akihez be voltam jelentve, hogy hogy működik az átjelentkezés. De erre is megkaptam, hogy mennyire szörnyű ember vagyok, hogy miattam plusz macerát kellett vállalnia. Ez a plusz macera egyébként tényleg csak egy kérdés volt, mert amúgy is ment, szóval még csak nem is plusz út volt neki.
Ezzel szemben a párom többször ült velem órákat a váróban, amit persze le kellett csúsztatnia, így sokszor késő estig dolgozott, egyetlen zokszó nélkül.
Igazából azt érzem rajta, mintha egyszerűen már sok lenne neki. A kapcsolatunk 7 hónapjából 4 ezzel telt, ez arányaiban tényleg rengeteg! Ezért meg tudom érteni, hogy besokallt. Főleg hogy most áll úgy a helyzet, hogy ha minden jól megy, akkor még 3-4 hónap, mire eredmény lesz...
Egyébként nem arról van szó, hogy ne szeretne. Ha nem szeretne, nyilván nem segítene ennyit. És nagyon jól megértjük egymást. Csak az is jogos, hogy ez egy kapcsolathoz nem elég, kellene az, hogy ha rám néz, azt lássa, hogy ó igen, én vagyok a világ legjobb nője. És hogy jól érezze magát velem. Ehhez képest mindig csak azt látja, hogy szenvedek és sírok, tény hogy elég lehangoló látványt nyújtok :(
Aki szerint a pénz miatt vagyok vele: én nem így gondolom. De persze a jelen helyzetemben megértem, ha így tűnik.
Őszintén nem tudom, mit tehetnék. Én azt szeretném, ha boldog lenne. És most ebben nem nagyon segítek neki. És azt is szeretném, ha velem lenne. Ha nem lenne ez a betegség, nagyon jó páros lehetnénk. :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!