Romokban az életem. Nem tudom mit tehetnék. (? )

19 éves lány vagyok. Anyukám alig 1 éve halt meg. nagyon nehéz időszak volt, még most is az. Van egy nővérem és egy bátyám is. 3-4 évvel idősebbek. szóval nővéremmel sose voltam jóba, úgy elviseljük egymást de ennyi. bátyám pedig Londonban dolgozik, néha hazajön, de az év 10 hónapját kb ott tölti. Lelkileg rájuk nem támaszkodhattam ezekből kifolyólag. A barátaim..na igen, van 1-2 de nem szeretnék rájuk akazkodni, nem akarom h folyton velem legyenek elfoglalva, van saját életük. Pénzügyileg sem voltam a toppon, de nem akarok függni senkitől(pláne a nővéremtől) ezért elvállaltam egy diákmunkát. elég jól fizet, 75E-t, ami jó ahhoz képest hogy diákmunka. A kiadásaimat igyekeztem minimálisra csökkenteni. keveset eszem, a számlák meg..mivel keveset vagyok otthon igy kevesebb áram fogy stb. kb a rezsi havi 25E összesen. a kaja max 15 így marad 35 mondjuk plusz kiadás(mosószer stb ) az kb 5E és marad 30 vagy hát attól függ..20-30 körül marad. ami elég jó. eddig félre tettem..najó..fél évig félretettem ruhára stb. Azonban nagyon magányosnak éreztem magam..és úgyéreztem semmi sem segíthet már.. Ahol dolgozom onnan pár utcányira van egy olyan környék ami elég gáz..vagyishát lehet kapni mindenféle anyagot..úgy fél éve volt először hogy megállított valaki, aztmondta akciósan ad az anyagból(speed volt). nem igen akartam elhinni, mondtam magamnak mivan ha méreg vagy akármi..de épp egy olyan lelkiállapotomban történt hogy úgyéreztem..basszus nincs vesztenivalóm..úgyhogy elfogadtam. Őszintén bevallom, gyönyörű élmény volt. Másnap persze azthittem meghalok..szenvedés volt. Többször megesett ez, kb havonta így 4hónap alatt kb 4szer. aztán kezdett besűrűsödni, és az utolsó 2-3 hónap(úgyértem mostanáig tartó 2-3 hónap) úgy telt h hetente..ami sok szerintem(bár előfordult h heti 2x.) nem csak speed volt, gyakorlatilag minden..extasy is, kati, lsd.. Minden alkalommal bűntudatom volt.tudtam hogy rosszat teszek. rájöttem kb egy 2 hete hogy ez nem én vagyok. nem akarok igy élni, nem lehet belőlem egy drogos pondró. úgyhogy leálltam. a múlthéten reszketés meg fejfájás hányinger jött elő mint elvonási tünet. Most éppen jol elvagyok, nem hiányzik annyira, de lehet hogy holnap már nem igy lesz.

Szóval úgy voltam hogy vannak a barátnőim, és talán a bátyám egyszer hazajön több időre mint 1 hónap és lelkileg támogatni tud.Le akartam állni mindenképpen. Most is leszokóban vagyok. A bátyám hazajött 1 hete, és a nővérem(sajnos rájött hogy drogozom) elmondta bátyámnak. mikor bátyám hazaért(külön lakunk tesoimmal)akkor elmondott mindennek..pedig eddig igazán nem is zavarta!!(najó zavarta de most teljesen kikelt magából). Bátyámtól arra számítottam hogy leszid rendesen, de utána támogat és segít nekem. Hát nem így lett..azt mondta elege van. visszamegy Londonba 3-4 hét múlva-addig nem akar látni, csak mikor búcsúzik. és mire visszajön(kb 8-10 hó mulva) addigra ajánlja hogy haggyak fel ezzel. mondtam hogy már most fel akarok hagyni..és fel is fogok..de nem igazán hitte el. A nővérem meg olyan dolgokat mondott pár napja..Így a lelkembe még nem tapostak soha. (hosszú). azóta úgyérzem valóban nincs senkim, nem számítok senkinek..

Lépni akarok, új életet kezdeni az érettségi után..szívem szerint elköltöznék, de bizonytalanbol bizonytalanba futni lehet még rosszabb ötlet. gondolkoztam azon hogy valahogy kibirom azt a 8 hónapot(v 10) és kimegyek bátyámmal külföldre. jó angolos vagyok, a nyelvvel nem lenne baj, és el tudnék helyezkedni. ha mégsem, akkor visszajövök. De bátyám még sosem fordult ennyire ellenem, nemtudom akarná-e egyáltlaán h x idő mulva vele menjek.

Van egy srác akit megismertem, ő dolgozik egy rehabos központban. gondoltam rá hogy segítségért fordulok oda, igazábol nem a leszokás miatt, azt magam is megoldom, de talán igy biztosabbés a csoportterápián uj embereket ismernék meg.

Nem tudom mit tehetnék..egyedül vagyok, szinte minden kapcsolatom felszínessé vált..

Köszönöm hogy elolvastátok!