Mit tegyek, ha romokban az életem már 21 évesen?

Nem tudsz elköltözni?Kolesz,társbérlet?Lassan megnyugodnál rendbe jönne az életed.

Örülj, hogy van annyi eszed, hogy egyetemre jársz. Tanuljál és legyen erőd kijárni. Utána megkönnyebbülsz. Addig hamar eltelik az idő, kitartás.

Az sokat segít, ha valakivel megosztod naponta/hetente a problémáidat. Ha van kedved írni, én szívesen meghallgatlak, esetleg tanácsokat adhatok bizonyos helyzetekben.

Nálunk is valahogy így van túléni az ünnepeket, az én apám is alkoholista, egy hónapja lassan nem ivott és pont karácsonykor kezdte újra, addig nagyon szerettem de útána az utálatom iránta visszatért, én próbálok vidám lenni és megy is de csak addig amíg meg nem látom akkor az idegességtől le tudnám ütni. De azért inkább kevesebbet látom így jobb.

Mit tegyél? Elég az önsajnálatból, lépj..

Szia! 43 éves vagyok, férfi. Boldog gyerekkorom volt, főleg édesanyámnak köszönhetően. Bár volt egy nővérem, én voltam a kicsi, a fiú és a kedvenc. Édesapámnak gyakorlati beleszólása semmibe sem volt, de nem ivott, nem dohányzott, gondoskodott a családról. Elsőben 15 évesen hosszú barátság után szerelmesek lettünk egy osztálytársammal. két és fél évig jártunk, enyém volt a világ. Aztán negyedikben novemberben közölte: már nem szeret. Ami ezután jött csak címszavakban írom le neked. alkohol, cigi minden nap, öngyilkossági kísérlet, gépjármű önkényes elvételéért bíróság előtt álltam, a család kétségbe esve, stb. stb. Amiért mind ezt leírtam neked csak azért volt, hogy értsd, én egy teljesen más úton, de 17 éves koromra eljutottam oda, hogy élni nem érdemes, meghalni nem érdemes, az egész életnek semmi értelme, és ki nem szarja le, hogy nem vagyok boldog. Voltam a világban, mert kellett, de ennyi. A családban nagyszülőkig senki nem volt vallásos, engem sem neveltek úgy. Isten létében nem hittem, akik hittek benne, azokat nem sokba néztem. 24 évesen láttam életemben először Bibliát egy munkatársamnál, nagyon csodálkoztam, mert azt hittem hogy ez már csak múzeumban létezik. A kollégám, látva érdeklődésemet nekem adta a Bibliáját. Többször bele kezdtem, de nagy marhaságnak tűnt mindig. aztán 27 évesen nős voltam, két gyermekkel, éppen munkanélküli, és váltunk. Én nem kerestem Istent, de úgy döntöttem, ma sem tudom miért, hogy kiolvasom a Bibliát. És rá kellett jönnöm, hogy a Biblia jobban ismer engem, és a körülöttem lévő világot, mint bármi más. Olyan kérdésekre tud gyakorlati válaszokat, és magyarázatokat adni, amikről meg sem gondoltam. 16 éve hiszek a Biblia Istenében, még egyszer sem csalódtam benne! Pedig hidd el gondok és bajok azóta is voltak bőven! Csak nem vagyok már egyedül egy reménytelen világban, egy értelmetlen élettel. Ha nincs Isten, az élet értelmetlen, mert sehonnan sem jön, és sehová sem tart.