Úgy érzem, romokban az életem, a terveim. Mit tegyek?

Sokkal jobban tudom talán, hogy miről beszélsz, de vigasztald magad azzal, hogy van egy szerető férjed, van munkád (még ha nem is olyan szuper) és már elértél valamit, hiszen családod van, megállapodtál. Ha nem görcsölsz rajta nagyon, akkor biztos össze jön a gyermek is. Én nagyon szorítok neked.

S csak, hogy tudd, hogy nem a levegőbe beszélek:

nincs állásom, mert az óraadói állásomat azért hagytam ott, mert már nem láttam benne motivációt, szakmailag sem becsültek meg és még csak részmunkaidőbe se akartak átvenni. Most nincs párom, s nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz helyre hozni az életemet. Keresem a lehetőségeket, igyekszem nem feladni, keresni a boldogulásomat. A diplomáig minden rendben volt, tele voltam nagy tervekkel, lelkesedéssel végeztem a munkámat, volt, ami éltetett, amiért érdemes volt felkelni minden reggel.

Csak reménykedni tudok, hogy már nem tart sokáig ez a keserves időszak, hiszen én sem leszek fiatalabb és lassan (pár év múlva én is szeretnék saját családot)

Szóval fel a fejjel és ne adjuk fel. Próbálj minden nap valami örömet találni, s ha rám hallgatsz, úgy menj be dolgozni, hogy végezd el a feladataidat a tőled telhető legnagyobb pontossággal, de vedd be a "leszarom-tablettát", ha fel akarnak idegesíteni, ingerelni. Pergesd le magadról a rosszat, a rosszindulatú megjegyzéseket, azokat a dolgokat, embereket, helyzeteket, amelyek elveszik az energiádat.

Sok sikert!

NYUGI VAN!!!

örülj, hogy volt mi összeomoljon (durván kifejezve)

nekem sincs csúcs állásom, a párkapcsolatom olyan mint a tenger (hullámzik), és terveket nem szövögetek titkon, s nincs értelme...valaki/valami úgy is áthúzza!

így aztán napról-napra...mint mindenki más!

DE jön a nyár, új szelek fújnak, örülj a sok apró jónak ;)

egy srác/21-27 ;)

Az élet már csak ilyen: egyszer fent, egyszer lent. Koncentrálj a pozitívumokra: van munkahelyed (sokan egy "rakás sz*rnak" is örülnének), van társad. Ráadásul fiatal is vagy még. Majd megindulnak újra a dolgok, lesz baba is, ha itt lesz az ideje.

"Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel" (Márai Sándor)

19:48-nak köszönöm a Márai idézetet, sokat segített! :D

19:30-as