Anyám eldugta a gyógyszeremet. Mi a fenét csinálhatnék?

Tényleg elég érdekes helyzet lenne egymástól dugdosni a dolgokat. Nem is értem az ilyen szülőt, hogy ezzel mit akar megoldani?

De még mindig azt mondom én is, hogy az okokat is fel kellene tárni, hogy milyen trauma érte a kérdezőt. A gyógyszertől ez nem fog elmúlni, csak elnyomja a probléma gyökerét.

Ez pl.olyan, hogy fájt a fogam napokig, marok számra szedtem rá a gyógyszert, már a gyomrom fájt tőle. Elnyomtam a fájdalmat, de a fogam attól nem gyógyult meg. El kellett mennem fogorvoshoz, hogy megcsináltassam.

Megértelek, én is pánikbeteg vagyok. Régen fizikai tünetei is voltak (szívritmus zavar, hasonlók), de egy ideje már jól vagyok. Ezt csak az érti meg, aki szintén pánikbeteg, a többiek képtelenek még csak elképzelni is. Anyukád nem tudja, mi ez, fogalma sincs.

Beszélj vele, mondd neki, hogy fokozatosan kell csökkenteni az adagokat. Amit ő csinál, az árt neked. Beszélj vele, hogy ha már ő akarja kezelni a gyógyszeredet, rendben, de akkor adjon belőle. Biztos írták már tippként, csak fáradt vagyok végigolvasni, de próbáltad már megkeresni?

Nem tudom, hány válaszoló élt már át itt pánikrohamot, de az ilyesmit igencsak nehéz (jóformán lehetetlen) kontrollálni. Addig örüljön mindenki, amíg az ilyen elkerüli. Ez nem csak megjátszott hisztiroham, hogy nyakon öntenek vízzel, aztán szevasz. Nem kapsz levegőt, szédülsz, izzadsz, tényleg borzalmas érzés, főleg gyógyszer nélkül.

Amit most javasolni tudok, hogy vegyél magnézium b6-ot. Ha érzed, hogy rosszul vagy, vegyél be belőle annyit, amennyit a betegtájékoztató javasol. Szerencsére nem vényköteles, és nekem mindig segít, amikor rosszabbul érzem magam. Közben pedig próbáld felkutatni a gyógyszered. Lehet, hogy anyukád a munkahelyére vitte be, és ott rejtette el.

Kérdezem az itt válaszoló pánikbetegektől (ugyanis a kérdező nem válaszolt, pedig szeretnék segíteni):

-ki lehet ebből gyógyulni? pl. a kérdezőnél is egy trauma miatt van, s ezt pszichésen is fel kell dolgoznia, a gyógyszerrel csak a helyi tüneteket kezeli, a probléma nem szűnik meg,nem?

Ki lehet gyógyulni (bár létezhet visszaesés), és nem, a gyógyszerek egyik része (az antidepresszánsok) nem csak tüneti megoldást jelentenek, hanem oki kezelést is, amennyiben helyrehozzák a fennálló agyi anyagcserezavart.

A trauma meg többnyire nem a betegség valódi oka, max kiváltó oka, egy olyan dolog, amitől a meglévő hajlamból aktív betegség lesz. Egyébként örökletes tényezőknek van benne jelentős része, ha jól rémlik, az átlag populációban olyan 2% körül van a pánikbetegségre való hajlam, addig akinek a közvetlen rokonságában előfordult, ott 13-14% körül.

Én először 3 évig szedtem antidepresszánst, aztán 10 évre rá 1,5 évig kisebb adagokat, most kb 7 éve vagyok pszichoaktív gyógyszer nélkül panasz és tünetmentes.

Egyébként ez egy érdekes dolog, a pánikbetegek jó része megtanulja a saját bőrén a "barátaimtól ments meg Uram, az ellenségeimtől majd megvédem magam", szóval a jószándékkal kövezett pokolba vezető út igazságát.

Élénk példa erre a Kérdező "csak jót akaró" anyukája...

Nekem is évek szenvedése után onnantól lett egyáltalán esélyem, miután sikerült megszabadulnom a "csak jót akaróktól"...