Ti mit tennétek a helyzetünkben?

Külföldön élünk a határ mellett. Otthoni családunk nem nagyon látogat, mert ők "rosszul" élnek, nem telik nekik rá. De nekünk bezzeg nagyon jó, többszáz euró a havi bérleti díjunk, hamarosan jön a baba. Soha senki nem jön hozzánk, karácsonykor is minden évben elvárják, hogy mi menjünk haza, ami nehézkes, mert egyrészt a tömegközlekedés vidéken halott ügy, nekünk autónk nincs és akkor még az ottalvás kérdése is mindig probléma.

A másik a tesómék, ők tőlünk fél órára laknak (gyalog). Mégsem látogatnak sosem. Már mi sem megyünk, mert meguntuk, hogy mindig mi menjünk, ha esik, ha fúj. Nekem így is hiányoznak, rossz így egyedül, olyan szívesen csinálnék velük közös programokat, de már meguntam, hogy mindig csak mi kezdeményezzünk, a részükről meg semmi. A legvicesebb, hogy hétvégente gyakran hazajárnak, de csak a sógornőm családját látogatják, a mi családunkat karácsony óta most látták először, akkor is csak pár órára.

Szerintetek ez normális? Javulhat a helyzet olyan családtagokkal, akik nem keresnek és nem érdeklődnek az ember iránt? :(