Kisgyerekes anyukák! Ti hogyan oldjátok meg a mindennapokat, hogy minden munkát megcsináljatok és még a férjetekkel is legyen időtök/energiátok foglalkozni?

Ha ő nem partner benne, akkor sehogy.

Egyébként ezer másik férfi megoldja, hogy segítsen otthon. Amit ő mondott, az csak egy jól hangzó kifogás arra, hogy lusta.

Ha nem dolgozol, hanem egész nap otthon vagy a babával, akkor pedig nagyon érdekes, hogy nincs időd elvégezni a napi fél óra takarítást. Mert ha minden nap megcsinálod, akkor többre nincs szükség.

Ha pedig dolgozol te is, akkor egyértelműen el kell osztani a házi munkát.

A férjednek van igaza! Egy gyerek mellett el lehet látni rendesen a háztartást, sőt marad idő magadra és a férjedre is. Csak nem kell elkényeztetni a gyereket.

Ha jóllakott, nincs tele a pelus, akkor elvan szépen az ágyában, vagy a játékaival. Nem kell felvenni akkor sem, ha sír. Hamar megszokja, hogy egyedül is el legyen, és csak akkor sírjon, ha valami baja van.

A férjnek csak a nagyobb munkákban kell segíteni.

Nálunk 3 gyerek mellett is így működik.

Szia, nem tudom, hogy te egész nap otthon vagy-e, vagy már dolgozol. Én leírom egy átlag napomat:

Reggel 5-kor kelek, 6-kor indulok munkába (7-kor kezdek). A férjem mivel későbbre jár dolgozni, így ő viszi be a bölcsibe a kicsinket 9-re. Hétfőtől csütörtökig 8 és fél órát dolgozom a melóhelyemen, aztán indulás haza, 1 óra utazás. Fél ötkor megyek a bölcsibe a kicsimért, aztán megyünk játszótérre, ha kell, hazafele bevásárolunk.

Általában 6-ra érünk haza, akkor van még, hogy gyorsan felporszívózok, vagy felmosok, de mivel hétközben alig vagyunk otthon, így inkább péntekre marad a takarítás.

Amúgy a hétközbeni gyors takarítás 20 percnél többet nem tesz ki.

Vacsorára mivel a kicsim is eszik a bölcsiben főtt ételt, mi is a melóhelyen, így valami egyszerű kis vacsit készítek, vagy hideget, vagy sütök pár palacsintát, esetleg melegszendvics, bundáskenyér teával, vagy valami főtt tészta szósszal, de mindenképp 20 perc alatt összedobható valamit.

Olyan este 7 körül van a fürdetés, mi együtt fürdünk a kicsimmel, így egyszerre le van tudva az esti tisztálkodás, fél 8 körül már pizsiben vagyunk. 8 órára megvacsizunk, aztán fogmosás és meseolvasás. Általában este 9-kor már alszik a drágám, mint a bunda, nekem olyan 10-ig meg van még egy órám magamra/magunkra.

Hétvége pedig főzés, vásárlás lehetőleg szombaton, szombat délutántól vasárnap estig meg együtt vagyunk, elmászkálunk valamerre, nagyit látogatunk meg hasonlók.

Nem lehetetlen, csak okosan meg kell próbálni beosztani az idődet. Amíg otthon voltam, sokszor én is elúsztam, de rájöttem, hogy nyavalygás helyett összekapom magam és megcsinálom, amit kell, hogy utána csak a családdal lehessek.

A férjeddel pedig mindenképp le kell osztani a feladatokat, ha te takarítasz, akkor ő vállalja be a nagybevásárlást, legyen hetente legalább 1-1 szabad délutánod magadra, amikor elviszi a kicsit játszózni, mond meg, hogy ez nem kedv kérdése, hanem kötelessége, hogy besegítsen, közösen vállaltátok ezt az életet, közösen kell a terhekből is kivenni a részeteket, nemcsak a jóból.

Pfúúú aki azt írta, hogy a gyerek az ágyában maradjon ha nincs baja, annak üzenem, hogy még olvasson picit utána a gyereknevelésnek.

A férjem nem is segíthetne nekem többet annál, hogy miután hazajön vigyázz a gyerekre, addig én mindent meg tudok oldani, 7 óráig már együtt is lehetünk 9kor fekszik a gyerek, addig is pihenünk, játszunk együtt, aztán van időnk egymásra.

Ha d.e. nincs időd megoldani a háztartást, amikor hazajön add a kezébe a gyereket és te addig takaríts stb,

Kedves Kérdező!

Ne vedd zokon azoknak a hozzászólásait, akik "röhögve" veszik az akadályokat. Szerencsések.

Én a gyermekem kb. 4 hónapos koráig még csak megfőzni sem tudtam. Anyukám hordta, amit főzött. Nem azért, mert lusta voltam, vagy elkényeztettem a gyerekem, hanem azért, mert halálosan fáradt voltam, és létezni is alig volt energiám. Ott aludtam volna, ahol tudtam: ajtófélfának támaszkodva, WC-n ülve, boltban sorba állva. Sikerült egy olyan kisgyereket kapnom édesanyaként, aki minden energiámat kimerítette. Szinte sose aludt (ez azóta is rejtély számomra), nem maradt el sem ágyban, sem babakocsiban, ha nem kézben volt, úgy ordított, hogy összehányta magát, és majd' minden egyes alkalommal meg akart fulladni a saját hányadékában. Anya legyen a talpán, aki ezzel kisérletezik a saját kényelme érdekében!

Tehát nincs igaza a férjednek, nem minden nő tudja ezt úgy megoldani, ahogy szeretné.

Én is másmilyennek terveztem a babázást, de inkább csak "rémálomként" emlékszem rá. A férjemre nem is emlékszem ebből az időből, annyira nem volt része az életemnek, pedig ott volt, segített mindenben maximálisan, amiben tudott. Én ezt kaptam, túléltem.

Meg tudom érteni, hogy ki vagy akadva a párodra, szerintem teljesen jogos. Ha az én férjem ilyen lett volna, már nem lenne a férjem...

Nem értem megint ezt a lepontozást, ezzel tényleg azt fogjátok elérni, hogy az égvilágon senki nem veszi a fáradtságot, hogy válaszoljon a kérdésekre, vagy megpróbáljon segíteni.

Miért vagytok ennyire rosszindulatúak??

Én ezerszer jobban lefáradtam, amíg otthon voltam a kicsimmel, míg most, hogy már dolgozom. Folyamatosan foglalkoztam vele, vittem babatornára, ringatóra, baba-mama klubba, sokat játszóztunk, reggel 7-től este 9-ig napi 1-2 órám volt szabad, amíg ebéd után aludt.

Így munka mellett meg kicsit kizökkentem az állandó gyerek témából, kolléganőkkel beszélgetünk mindenféléről, jó ebédszünetben kicsit kimenni sétálni, lazítani egyet, sokkal inkább fel vagyok délután töltődve, amikor megyek érte. Nagyon monton és fárasztó minden nap ugyanazt csinálni és ugyanazokkal az arcokkal beszélgetni, ki mit főzött és kinek mit csinált éppen a gyereke.