Nem unjátok az életeteket a mindennapokat?

Perpillanat de.

De aztán tudod: Borúra derű.

Nem a jó szó, hogy unom. Hanem felőrölnek a mindennapok. rohadt gyorsan mennek a napok, ugyanazzal a monotonitással, be kéne fejeznem az egyetemet, nyelvvizsgáznom kéne, és normális munkát végezni,amit minden felkelésnél is elhatározok, - nem olyat amit most, de reggel felkelek, belebonyolódok a napi teendőkbe, és már nem is akarok semmit:(:(

Nem tudom mikor tudom magam felrázni ebből:(

Mindennap ugyanaz történik velem, ugyanazt csinálom, nem is tehetnék mást. Hogy unom?-igen.

Izgalmakra, kalandra vágyom...stb. de egyszerűen nem tudok kitörni a hétköznapokból, egyre unalmasabbnak érzem az életem és félek, hogy ez örökre így marad. Hiába kérem a barátaimat, hogy moccanjunk ki valamerre, ők otthonülő típusok és nem mennek sehova. Ha buliba megyek ott se történik semmi, másnap kezdődik előröl minden és ez nap-nap után ismétli önmagát...olyan bezártságot érzek.

Nem, mert tele van izgalmakkal, spontán dolgokkal, meg mókával és kacagással :):) De komolyan.

Egyébként bírom aki sír h unalmas az élete de ehhez képest otthon ül és a nyelvvizsgáján aggódik... igen meglepő de azért h az embernek ne tök unalom élete legyen, meg kell mozdítania a seggét, és kreatívnak lenni. Más nem fogja izgalmassá tenni neked, mert lesz@rja!

F