A pénzen veszekszünk, mi aki soha semmin. Megkeseríti a mindennapokat a dolog. Hogyan lépjek túl ezen?

aki stabil anyagilag, soha nem tudja átérezni, milyen az, amikor a másik az utolsó fityingekért is megküzd.

tapasztalatból mondom.

pl a párom, aki anyagilag jól áll,én meg túl rosszul hozzá képest olyanokat vág a fejemhez, hogy azért nem költ rám, mert azt magára is költhetné (ebből a szempontból a te párod még istenes is, hogy legalább biztatni tud téged)

a volt párom, meg aki szintén csóró volt, mint én, nos ő, az utolsóit is nekem adta!

sajnos ez természetes hogy így van :(

nem akarok gonoszkodni de manapság minden nap így vannak emberek gyerekkel hitellel munka nélkül stb.

te meg most jöttél erre rá és mérgelődsz a nagyszüleid miatt.

ne azon keseregj mi van ha nem lesz ösztöndíj gondolkodj előre (halasztás munka...mittudomén) én értem hogy fontos neked az egyetem de más elkezdeni sem tudja mert nincs pénze albira vagy piti dolgokra.

a párodat meg becsüld meg mert legalább nem veled kesereg hanem pozitívan áll hozzá,az ő szülei meg gondolom megdolgoztak a nyaralásukért egész évben.

tehát fel a fejjel ez a való világ.

nagyon sokat beszéltem erről a jelenlegi párommal, próbáltam önzetlenségre ösztönözni, ami nagyon nehéz, mert hajlamos a másik azt látni, hogy ki akarják használni.

de már van fejlődés

de nálatok nem erről van szó, hogy irígy/önző lenne a párod, hanem "csak" nem értékeli a munkádat/igyekezetedet az anyagiak felé amire rákényszerülsz.

mert ugye neki könnyebben jön.

és ha nem is értékeli, lehet nem is érti, a helyzetedbe meg nem akar belegondolni, mert lehet kellemetlenül érintené.

sajnos az ilyen nem társ még maximálisan. nem akar felelősséget vállalni a párjáért, gondjaival együtt érezni, stb.

ez vagy alakulni fog, ahogy a kapcsolatotok komolyodik, ha nem, az régen rossz.

én értem hogy most pánikolsz,nem bántásnak szántam hidd el.

csak egy kicsit zökkenj ki ebből hogy

jaj mert az ő szülei....

mert a mamáék meg...

mert a párom nem ért meg...

ezzel nem jutsz előbbre légy higgadt a párod nem a te életed éli még ha együtt is vagytok vannak olyan helyzetek amikor egyedül magadra számíthatsz még a tökéletes kapcs. is van.

és most akkor inkább elússzon az a 2év minthogy valami legyen a kezedben.

légy pozitív és tudd hogy bárhogy is lesz meg tudod oldani magadnak.

menj sétálj ne agyalj folyton hogy mi lesz mert csak magadnak generálod a rossz érzést,amitől nem tudsz jó ötleteket kitalálni pénz témában.

Szia!

Szerintem ne haragudj meg a párodra ez miatt, még valószínű hogy nem látja,mekkora baj lesz nálad/veled ez miatt. De biztos vagyok benne, hogy látni és érezni fogja,csak egyszerűen még nem jutott el a tudatáig.

Biztos ki fog melletted tartani így vagy úgy,illetve kiderül úgyis,4 év az mégiscsak 4 év!

Kicsit más: a levelezős diploma ugyanannyit ér mint a nappalis,a távos diploma ami más(az távoktatás az egy különfajta!).Viszont ha jól tudom a levelező az mindenhol költségtérítéses sajnos :( Szóval nappalin kellene maradnod szerintem is.

Ha valahogy tudsz,mindenképpen vállalj el diákmunkát,havi 40 max 50et össze lehet vele szedni főleg úgy,hogy rugalmasak általában a munkaórák!(nemtudom melyik városban vagy,de pl nagyvárosban rengeteg a diákmeló!).Sok ismerősöm van,aki összevissza 2-3órákat dolgozik egyszerre,viszont a heti 20órája meg van simán.

Nézd, lehet, hogy rosszul értem a soraid, de ha jól értem, akkor a probléma konkrétan az, hogy te görcsölsz azon, hogy mennyi pénzt tudsz a közös költségeidbe tenni, a párod viszont nem kéri számon ezt a dolgot rajtad (bocs, ha rosszul látom a helyzetet). Figy, ha így áll a dolog, akkor két jó tanácsom van:

1. Próbálj meg ellazulni, és örülni annak, ami van.

(Ezt nem úgy értem, hogy egy kapzsi dög vagy, hanem ld. 2. pont.)

2. Adj hálát a Magasságosnak, hogy a párod nem egy anyagias valaki, és nem pénzt akar látni, hanem téged.

+1: Amúgy ismerős a helyzet. Mi feleségemmel 6 éve vagyunk házasok, a házasságunk jelentős idején neki nem volt állása, mert nem talált, de amikor talált, dolgozott. (Amikor viszont nem dolgozott, akkor tanult, és én meg minden este, mikor találkoztunk, annak örültem, hogy a fáradtságtól nem esett a busz elé, napi 6 órát utazott, hogy tanulhasson, amikor meg dolgozott is meg tanult is, akkor meg azon izgultam, hogy csak bírja, és ne készüljön ki...) Amikor nem volt állása, mindig azon görcsölt, hogy csak egy kitartott nő, mert az én (nem túl nagy) keresetemből élünk ketten, és ő nem hozza a pénzt, csak viszi, és hogy ez milyen szörnyű neki... Nagyon hosszú időbe telt, mire elfogadta a helyzetet, és nem tudtam mást tenni, mint szeretgetni, és elmondani, hogy nekem ő a fontosabb, az, hogy ő jól legyen és boldog legyen, minthogy keres-e és mennyit. Szóval egy szónak is száz a vége: ha szeret a párod, ne a pénzen görcsölj, hanem adj neki egy cuppanós puszit, és csináld meg a kedvenc vacsiját, és ennyi. Lesz még idő, amikor sokkal több pénzetek lesz, mint most, és nem biztos, h akkor boldogabbak lesztek, mint most. Sok sikert! :)

33F