Azok, akik úgy estek teherbe, hogy semmilyük nem volt, hogy alakult az életük, hogyan oldották meg a mindennapokat?

Elvetettem.

Nyomorogjon? Vigye el a gyámhatóság?

Én sem voltam jobb helyzetben, sőt! Nagyon fiatalon történt a dolog, bár nem véletlenül. A családom kezdetben nem is támogatta a dolgot, igaz nem is laktam velük (habár még gimis voltam). Akkoriban azonban más idők jártak, ma már félnék a helyzettől.

Számba vettem a lehetőségeket, a tanulmányaimat be kellett fejeznem, árvaellátásom volt, miután szétmentünk a családhoz is vissza tudtam költözni. Leérettségiztem, nyelvvizsgáztam, egyetemre mentem, azt is elvégeztem. Nappalira jártam, és az árvaellátásom mellett még sok pénzt kaptam a sulitól a helyzetem miatt. 21 évesen örököltem egy lakást, külföldi munkavállalással révén felújítottam. Igazából mindig is tudtam, hogy a páromra nem számíthatok majd, de a család támogatása és segítsége nélkül nem ment volna. Amíg én külföldön dolgoztam, ők vigyáztak a gyerekre. (Halasztottam az egyetemen). Viszont még Amerikába is eljutottam egy nyári munka kapcsán, és beutaztam a legjobb helyeket (Vegas, G. Canyon, LA, NY, Washington DC stb.)

Remélem ez talán ad valami erőt, bár hangsúlyozom, hogy ez több mint 10 évvel ezelőtt kezdődött, akkor még nem volt válság. Nagyon kitartó és céltudatos vagyok, az egyetemet is befejeztem, viszont magánéletem nem igazán volt. Azt szeretném rendbe tenni most. VISZONT én a jelenlegi helyzetben hezitálás nélkül elvetetném.

Szerintem fel a fejjel. Ez a TE és a Szerelmed gyereke. Az élet mindig rendeződik, még akkor is ha most kilátástalannak tűnik.

Ha elvetetnéd szerintem egy életen át kísértene (mivel most is idegenkedsz ettől a megoldástól).

9 hónap sok idő, h a párod rágyúr talál állást.

Sok sikert és sok boldogságot! :)

Ja és a 300 km nem olyan sok azért....

300 km szerintem nagyon sok. Ilyen benzinárak mellet meg főleg. De ilyen távolságból a pénzen kívül semmiben nem tudnak segíteni szerintem. Ha pl. lebetegszik a gyerek, de neked dolgoznod kell, nem tudod kire rábízni, vagy ha egyéb programotok lenne. Van pár ismerős család, és eléggé megterhelő ez a nőknek. Folyamatosan félnek, hogy kirúgják őket, amiért otthon kell lenni a pici gyerekkel. Amikor bölcsibe, oviba kerülnek nagyon betegesek. Az enyém havonta 1 hetet otthon volt kezdetben. Egy nyugdíjas nagymama nagyon sokat tud segíteni.

300 km mondjuk vonattal teljes áron retúrban cirka 10ezer ft. Biztos van akinek ez nem pénz, de szerintem elég sok.

Ha megtartod, és nem vagy veszélyeztetett terhes, akkor egész sokáig tudsz még dolgozni - attól függ, mi a munkád, mert pl. egy gyári munkánál azért a terhesség húzós. Nem tudom, milyen a főnököd, ha jófej, akkor talán majd visszavesz, de rövid határidővel, szóval lehet, hogy nem tudsz bölcsis koráig otthon lenni a gyerkőccel.

Hát, akárhogy is döntesz, sok sikert, és ne keseredj el, mert akkor végleg kicsúszik a talaj a lábad alól!

Jellemző milyen gyávák és borúlátók az emberek (tisztelet a kivételnek, mert olyan válaszokat is láttam). Persze, szar a világ, de mikor nem volt az?! Lehet, hogy 10 éve kicsit könnyebb volt, de a sült galamb sose repül magától az ember szájába.

Van, akinek kényelmesebb inkább elvetetni a gyereket, mint vállalni az anyagi és egyéb nehézségeket meg áldozatokat. Szerintem te Kérdező, inkább azok közé tartozhatsz, akit egy életen át kísértene, ha nem tartanád meg. Nyilván olyan helyzetek is vannak, amikor vállalni a bébit nagyon felelőtlen és ostoba dolog (nincs hol lakni, nincs mit enni, stb.) mégis nagyon sokan megteszik így is...

Az albérlet necces, tapasztalatból mondom, de igazából semmivel se rosszabb pillanatnyilag, mint egy elúszott lakáshitel. Egy bébi sokba kerül, de nagyon sok fölösleges hülyeséget ki lehet lőni. Ezt is tapasztalatból mondom, mert nálunk a második baba volt a meglepetés.

Az elsőnél pedig, amit neki tettünk félre, elkölthettük a nagyi temetésére, szóval kb 0-ról indult ő is. Az összes dolog, amit vettünk, az egy fürdőkád volt, 2 cumisüveg, meg némi pelenka és törlőkendő, aztán az utolsó hetekben barátok, ismerősök elárasztottak bébiruhával, előkerült nagynéni garázsából egy szuper kiságy, sógornőmtől babakocsi, amit nem használtak egyszer sem (mert megvették, de nem fért ki a kapun :) )

Később szintén örökség volt egy csomó játék, etetőszék. Persze ezek közül nem volt minden csillogó villogó új állapotban, de amire kell, arra tökéletesen használható, és súlyos százezrektől kímélt meg ez a néhány dolog.

Ami havi szinten borzasztó sok, az a pelenka, ha szükséges, a tápszer is nagyon drága. Kencéken meg egyéb vackokon szintén sokat lehet spórolni, ha nem igényel a baba különleges ápolást.

Nálunk a család nem hogy messze van, hanem az összes nagyszülő egy darab nagypapi, aki fogja magát és felül a vonatra, amikor csak teheti, hogy lássa a kicsiket.

Mire megvan a kicsi, a párod is simán találhat munkát. Az ismerőseim közül csak az nem dolgozik, aki tényleg nagyon béna vagy lusta vagy megbízhatatlan.

Most úgy állunk, hogy nem biztos, hogy meg tudom várni a kisebbik kicsi 2 éves korát, hogy visszamenjek dolgozni, mert már sajnos gondot okoz a számlák fizetése, hiába dolgozik az apjuk kétfelé is. De az van a szemem előtt, hogy ezt valahogy kihúzzuk, aztán kicsit könnyebb lesz. És ha betegek a kicsik ? Szerencsére nálunk lehet pár napot otthonról is dolgozni, de ha vmi miatt mégsem működne, még mindig tudok találni akár egy bébiszittert is, de egyszer-egyszer vmelyik szülő is el tud menni táppénzre.

Lényeg, hogy szerintem az egész csak hozzáállás kérdése. Ha vállalod, hogy nehéz lesz, de meg akarod csinálni, akkor menni fog. Nem mondom, hogy sose fogod úgy érezni, hogy legszívesebben kifutnál a világból, de egy csomó dolog kárpótol ezekért. Ha sajnálkozol, tényleg ki fog csúszni a lábad alól minden (ezt már írta vki), mindegy hogy döntesz. Remélem tudtam segíteni.

Nehézségek és nyomorgás árán persze hogy meg lehetne oldani, de jöhetne baba később is, amikor nagyobb biztonságban tudnának élni. Egy 4 órás meló kb. nettó 40-50ezret ha hoz a konyhára, abból fényes gyed se lesz. Ha apuka talál is munkát, az a plusz 70, 80 vagy akár 100 se lesz elég albérletre meg számlákra. Igen, ha vállal még 1-2 pluszmelót talán éltek valahogy, csak nem családként, mert apuka sosem lesz otthon. Sokan jobb háttérrel sem mernek gyereket vállalni.

Nem lebeszélni akarlak, mert ez végül is nem a mi problémánk lesz, de iszonyú nehézségek elé néztek, amit lehet hogy el sem fog bírni a kapcsolatotok. És szerintem sok szülő nagyon rosszul érzi magát tőle, és hibáztatja magát, amiért nem tudja megadni a gyerekének, amit meg szeretne, és az ilyen érzések szintén nem töltik el boldogsággal az embert. Szerintem rosszabb, ha 10 éven keresztül éltek napról napra, mintha inkább később próbáljátok meg újra. Ez az én magánvéleményem.

Én is sok nehézségen mentem keresztül, de én pl. szeretnék jól élni, utazni, ruházkodni, felújítani, ezért inkább nem akarok 2. gyereket. 1 gyereket is épp elég nehéz elindítani az életben, hogy ne azt kelljen majd mondanom neki, ha el akarja kezdeni az életét, hogy bocs, azért nincs, mert a tesódra költöttük. Aztán lesz 2 boldogtalan felnőtt, aki 30 előtt nem tud lábra állni, vagy csak vérrel-verítékkel