Költözzek? Szülők ti hogyan reagálnátok?

Nem is konkrétan a döntésben kérek segítséget. Inkább csak abban, hogy megér-e ennyit a családi béke? Megbékél-e egy szülő, ha a gyereke a saját feje után megy a tanácsa/akarata ellenére, stb.

Tudom, azt sem tudhatjátok, hogy az én szüleim milyenek... A ti véleményetekre vagyok kíváncsi, hogy ti hasonló helyzetben mit szólnátok akár gyerekként, akár szülőként!

Mint említettem jártam már kint egyedül, így túl nagy meglepetés nem érne az embereket illetően. Eszméletlenül nyitottak, barátságosak a törökök, az egyetemen is rengeteg török hallgatónk volt fél-fél évekre és velük is mindig hamar megtaláltam a hangot.

Tetszik, hogyha bemegyek a boltba és nem veszek semmit, akkor is úgy köszönnek el tőlem mosolyogva, hogy legyen szép napom, hogy nem rohannak az emberek, hogy nem sugárzik mindenkiből a stressz. Tetszik az ország klímája, a kultúrája, imádom a mecsetek hangját, az éjszakai életet, a tengert, mindent.

Hogy mi az a jól fizető állás? :) Bár semmi közöd hozzá, megosztom veled... Mérnök vagyok, ahhoz a céghez hívtak vissza, ahol a szakmai gyakorlatomat töltöttem (igen, mérnökként). Ergo még ott is lennének ismerős arcok.

Az meg szerintem még Törökország közelében sem járt, aki azt hiszi úgy mennek a dolgok kint, hogy majd eladnak 100 tevéért, vagy pár kecskéért. :) A turistákat szeretik ilyenekkel húzni, igen...

Lényegében mindent a hátsóm alá tennének, a helyem megvan, lakni tudok hol az első fizetésemig, aztán lakást segítenek keresni. Itthon nem igen van toppon az építőipar, lassan féléve keresek állást és max annyit kapok, hogy "ha lesz munkánk, hívunk". Menni szeretnék ennyi. Viszont azt nem szeretném, ha emiatt megromlana a szüleimmel a kapcsolatunk.