Mit tegyek? Szakítsak, elmondjam, költözzek? Tanácstalan vagyok.

Kezdjük az elején, apám meghalt kiskoromban, van egy fogyatékos testvérem és még egy egészséges, de ő külföldön él és hát nem tartja velünk a kapcsolatot. A beteg orvosi hiba miatt lett olyan, amilyen. Én egy nem tervezett gyerek vagyok, későn vették észre,hogy útban vagyok..(hm..szó szerint) Meg is kaptam sokszor: bárcsak megfojtottalak volna, miért nem dobtalak ki a kukába, meg kéne,hogy öljelek stb.. Apám szeretett meg max. nagyapám kedvelt, de ennyi, a nagymamáim utáltak és az egyik még most is él, ő utál továbbra is. Anyámnak én voltam a rossz, a beteg testvérem meg hát a szent..meg persze mindenki másnak.

Mikor általánosba jártam, rengetegen bántottak:korcs a testvérem, a családom, egyszer meg is vertek emiatt. Mindenki gúnyolt. 2 barátnőm volt, néha átjöttek, de mivel -ítéljetek el, de kimondom- gáz volt a testvérem és máig az. Tudom nem tehet róla, de amiket csinál az igenis ciki és nem mutogatni való. Akármikor volt itt valamelyik barátnőm, bejött a szobámba, gúnyolta őt is és engem is(meg úgy mindenkit, de hát ő beteg és nem lehet neki elmagyarázni,mert nem érti), leült hozzánk, hiába kértem anyát is meg őt is,hogy menjen ki, én voltam a sz@r,hogy neki is kell a társaság. Lehülyézett, barátnőmet lekövérezte,volt,hogy az anyját is..tehát tényleg nem csak kifogásokat keresek.

Középsuliba senkinek nem mondtam el a dolgot, sose jött hozzám senki, nem akartam megint átélni az egészet,bár úgy gondoltam,hogy a középsuliban kicsit érettebbek az emberek, de k*rvára nem, elítélő, szemét emberek vettek körül.

Lett egy barátom, ennek már 5 éve, máig nem tudja,hogy van a testvérem. Én elakartam mondani, de miután láttam,hogy milyenek a szülei, nem bírtam. Voltunk együtt valahol a szüleivel, az apja meglátott egy hasonlóan beteg embert,mint a testvérem, egyből mondta,hogy úristen, ha neki ilyen gyereke lett volna, beadta volna intézetbe meg,hogy ez milyen gáz. Mivel még kiskorúak voltunk, nem mertem elmondani nekik,mert szerintem el is tiltottak volna barátomtól, hiszen ők más közegben éltek, jól szituáltak voltak és egy ilyen család,mint az enyém gáz lett volna.Rokonság is gazdag, milyen lett volna elmondani,hogy milyen a fiúk barátnőjének a családja? Amikor jött hozzám a barátom, a testvérem nagyszüleimnél volt, de ezt nagyanyám megunta,amit meg is értek és többet nem alhat ott. Barátom jönni akarna hozzám és nem tudom mit mondjak..Nem akarom,hogy úgy itt legyen,hogy a testvérem is itt van,mert még mindig égőnek tartom,hiába vagyok 5 évvel idősebb.Vagyis nem őt tartom annak,mert nem tehet róla, hanem a viselkedését. Szobám ajtaját nem lehet kulcsra zárni ,mivel panel, áthallatszik minden. Gondolkoztam már rajta,hogy elmegyek albérletbe és akkor gondtalanul együtt tudunk lenni. Barátom 100km-re lakik itt, hétvégente látom csak, nemi életet sem tudnánk élni itt, hiszen bármikor ránk nyithat a drága testvérem, anyám meg engem cseszne le, ha kiküldöm.

Ne bántsatok olyanokkal,hogy mit és hogyan kellett volna tennem, csak tanácsot kérek,hogy ti mit tennétek? Elköltöznétek, elmondanátok? Szakításra is gondoltam, de mivel szeretjük egymást és nekem ő a mindenem,mert tényleg depressziós vagyok, eleget bántottak már a környezetemben meg a családomban is és csak ő van nekem(meg 2 barátnőm,de hát ők sem tudják igazából)..bár nem tudom mit szólna a dologhoz, ha megtudná...

Köszi a válaszokat.