Lehet, hogy az értékrendemmel van baj, de ezen kicsit elszomorodtam. Ti mit tennétek? (lent)

Mindenki másképpen dolgozza fel a dolgokat, de nyilván nem több évtizedes házasságról volt szó, hogy utána már ne keressen mást. Az sem normális ha egy ilyen eset után évekig bezárkózik valaki a szobájába.

Nem értem viszont, hogy te ezen miért gondolkodsz. Ha valóban nem tetszik a srác, akkor megírod neki, hogy ne haragudjon, de nem szimpatikus a levelei alapján, nem szeretnél jobban megismerkedni vele.

"Az sem normális ha egy ilyen eset után évekig bezárkózik valaki a szobájába. "

Ne haragudj már azért, de mégiscsak normálisabb magatartás, mint 3 hónap után újat keresni.

Akár hosszúéletű volt a házasság, akár nem, az ember azért házasodik, mert szereti a másikat, és vele akarja leélni az életét. A halál egy nagyon megrázó dolog, főleg ha ilyen tragikusan és szenvedések után történik. Egyébként ki tudja, fiatalok, de lehet, hogy 15 éves koruk óta együtt voltak...

A gyász egy normális és természetes folyamat, és ilyenkor igenis egészséges magatartás az, ha az illető akár 3-4 évig sem kíváncsi más partnerre, hónapokig pedig semmilyen baráti/egyéb társaságra sem.

szerintem meg pont, hogy nincs túl rajta, és foggal körömmel keres egy kapaszkodót

vagy kapcsolatfüggő.

az ilyennel eleve már ezekért nem érdemes foglalkozni.

egy igazi férfi először feldolgozza a fájdalmat, megáll és amikor újra képes nyitni tisztán egy másik felé, akkor keres kapcsolatot.

hát ő nem az.

Ne gondoljatok szívtelennek, nem azt mondtam, hogy teljesen jól van az ha három hónap után mást keres, de elítélni sem tudom azért, mert folytatni szeretné az életét. Szerintem hülyeség ilyenre azt mondani, hogy minimum 532 nap 12 óra és 43 perc szükséges ahhoz, hogy valaki esetleg újra elkezdjen érdeklődni mások után.

Attól, hogy most új párt keres még egyáltalán nem biztos, hogy továbblépett. Lehet, hogy csak nem bír egyedül lenni.