Odaköltöznétek az exetekhez (közös gyerek) egy kis időre, ha felajánlották a segítséget? Vagy rámehet a kapcsolatunk?

Én is jóban vagyok a volt férjemmel és a jelenlegi feleségével. Szoktunk találkozni, elvagyunk, ha valami ünnep van mindig meghívjuk egymást. De semmi pénzért nem költöznék a fiammal oda még 1 hétre sem. Én tiszteletben tartom a feleségét, és tudom hogy ha nálunk ez lenne, tuti hogy a volt férjem lenne az aki az ötletet kitalálta, és a felesége csak mellette áll,támogatva. De a lelke mélyén tudná ez így nem jó.. Meg is érteném. Azért mert van közös gyerek, én már nem tartozom ahhoz az élethez..

Mondjuk én nem értem hogy a fiad miért nem mehet a szüleidhez? Mert 2-3 hétig korán kéne kelnie?? Az miért olyan nagy baj??

9es vagyok. Én nem hiszem, hogy a párja csak úgy rábólintott volna. Legalábbis magamból kiindulva, én nem hagynám, hogy bárki ideköltözzön nálunk, ha nem akarom. Mint írtam nálam sem lenne akadály, ha idejönne az ex akár 2-3 hétre, mondjuk én nem is csak úgy tekintek rá mint párom exe. De ha innen közelítem meg a helyzetet akkor nálam családtagnak számít. A páromnak mindig az élete része marad, ki tartozik a családba, ha nem a gyereke anyja? Szerintem azért fontosabb mint egy kétévente látott nagybácsi. Ha meg őt választottam, akkor elfogadom a családját is.

Azt írod amúgy is baráti a kapcsolatotok. Ennyi erővel gondolhatsz rájuk úgy mint bármelyik barátra aki felajánlja a segítséget.

Szerintem mint a családi, mind a baráti kapcsolatok arról szólnak, hogy ha tudunk segítünk. Egy unokatestvérem is lakott már nálunk 2 hetet, de barátokat segítettünk már ki pár napra. Nem zavartak, tök jól elvoltunk, estenként jót dumáltunk. A 2-3 hét nem olyan sok idő, elrepül. Nem az egész életük változik meg, nem 5 évre készülsz odaköltözni.

Én magam miatt nem költöznék oda. Jó kapcsolat ide vagy oda, egy-egy éjszakánál tovább nem használnám ki a vendégszeretetüket. Nem akarnék láb alatt lenni, nem akarnék a mindennapjaik részesei lenni. Furán érezném magamat attól, hogy reggel kócosan sorba kell állni a fürdő előtt az exszel és annak új párjával furán érezném magamat, hogy egy asztalnál eszünk mindennap 2-3 alkalommal, stb.

Én kényelmetlenül érezném magamat, neked kell érezned hogy te bírnád-e!?

A másik megoldás esetleg tényleg az, hogy elsőként az egyik szobát újítják fel, így néhány nap alatt te visszaköltözhetsz, nem lennél sokáig láb alatt.

Mi is úgy újítottunk fel anno, hogy hogy vándoroltunk, a szüleim az étkezőben aludtak egy kihúzható kanapén, mi fent egy-egy szobában a tesómmal és körforgásban haladtunk szobáról szobára, mi pedig vándoroltunk. :) Vicces volt és kicsit nomád, de túlélhető és rengeteg szép közös élményünk maradt meg róla. :)