Megítélésed szerint jól sikerültek a gyerekeid? Jól nevelted/neveltétek őket?

1 fiam van.

Nagyon büszke vagyok rá. Becsületes, illemtudó, tanul, mellette dolgozik, nem dohányzik, nem drogozik, nem iszik..Discóba nem jár Szokott a haverjaival eljárogatni, meccsekre járni, vagy pub-ban meccset nézni.

21 évesen elég komoly. Vicces.. Semmi gondom nincs vele, ha megkérem segít mindenben. Takarítani, főzni is ha kell (de azt ritkán kérem meg.)

Jól sikerült gyerek lett..

Szerintem jól sikerültek. Szeretném hinni, hogy a nevelésünk is benne van, de egy szülő szerintem sosem elégedett teljesen magával, így nem mondhatja ki, hogy igen jól csináltam. Mindig maradnak olyan pillanatok amikről még évek múlva is érzi, hogy nem úgy kellett volna.

Én egy elég zaklatott családban nőttem fel. Nem voltak nagy gondok, de sok volt a türelmetlenség, a stressz. Ezeket szerettem volna kiiktatni a gyerekeim neveléséből. Nem mondom hogy sikerült, volt hogy szakadt nálam is a cérna, de megpróbáltam ha nem is tökéletesen, de elég jól csinálni. Szerintem ebben van a gyereknevelés kulcsa. Egy nyugodt, biztonságos családi légkörnél többet nem adhatunk a gyerekeinknek.

A legjobbak a gyerekeim :)

A nagyobbik nagycsoportos, 6 éves lesz, köszön mindenkinek, a kétéves húgát rá lehet bízni a lakásban hosszú időre is, amíg az anyukája kinn dolgozik. Imádja a kisebb gyerekeket, nagyon gondoskodó jellem. Persze a rendrakás nem az erőssége, de ezt elnézzük neki ;) Folyton mosolyog, másodpercek alatt megtalálja az össze idegennel a közös hangot, mintha évek óta ismernék egymást. Szeret kirándulni, sportolni.

A kisebbiket is ilyennek próbáljuk nevelni.

OK, tudom, mindenkinek a saját gyereke a legjobb, legszebb :)

Én is elégedett vagyok a fiammal, csak egy valamit sajnálok. Azt hittem hogy a kis vagány kölyökből nagy vagány srác lesz. Aki majd lányok szíveit töri darabokra, aki állandóan bulizni, csajozni fog..Olyan macsó srác lesz. Ehetett egy normális,komoly fiatalember aki amennyire jóképű annyira érzékeny. Szerelmes és hűséges típus.. Nem töri össze a lányok szívét, mert ha el is hagyja őket akkor is úgy hogy szinte barátsággal válnak szét..

Néha jó lenne ha egy kicsit "rossz" fiú lenne ...

16 éves a fiam, őt részben nem jól neveltem sajnos:( Egyrészt jó felfogású, nagyon udvarias, tud viselkedni. Másrészt nagyon befolyásolható, most rossz térsaságba keveredett és nagyon ragaszkodik ezekhez a srácokhoz, dohányzik, csak a csavargás érdekli, meg akar felelni a haverjainak, olyanoknak akikkel nem örülök hogy barátkozik. Nagyon lusta, nincs benne kötelességtudat, és nem túl igényes, hiába veszekszem vele, a szobájába rendetlenség, a pizsamáját meg képes 2 hétig is hordani, jajjjj!:(( Aggódom hogy mi lesz belőle:((

A kicsi 3 éves lesz, vele máshogy csináltunk sok mindent. Ő egyszerűen szuper, nagyon okos, nagyon jó a humora, tud bánni az emberekkel, kedves, mindenkit elvarázsol a személyisége, bölcsibe ő a kedvenc:)))

Más az apjuk, de a nagy fiamat 4 éves korától neveli a férjem, tehát azóta olyan nevelést kap, mint a kicsi. Mégis ég és föld a különbség a két srác között.

Szerintem azok a szülők, akik odafigyelnek a saját viselkedésükre és a gyermekeikre is, sokkal több nevelési hibájukat felismerik, már menet közben is.

Ugyanakkor a "végeredmény" még ismeretlen, ahhoz látnunk kéne, milyen emberke lesz nagy korára a kicsiből.

A "jól sikerült kérdés" nem lehet kérdés, ha "jókor sikerült" és nem vált extra teherré a kicsi érkezése egyik szülőnek sem. Ilyenkor csodaként éled meg, legalábbis az első pár évet biztosan. Tovább még nem jutottam... :) )

A jól nevelt gyerek is érdekes, mert kinek jó, ha például csendes, visszahúzódó, mindig illedelmes a gyerkőc?

A szülőnek talán, a gyereknek meg valószínűleg nem...

A gyerek ismerje a határokat, de merjen is elmenni odáig! ;)

Mi igyekszünk egyértelmű határokat kijelölni, de azon belül mindent szabad, ami nem veszélyes rájuk vagy másokra. (19 hónapos és 3,5 éves...)

Arra is törekszünk, hogy minél kevesebb frusztrációnkat, gátlásunkat adjuk át, mert olyanokat tudnak majd szerezni maguknak ebben a mai világban bőven! :)

Nekem-nekünk is természetesen a két kicsink a legszebb és a legokosabb, ami persze másnak nem jelentheti ugyanezt (ezért nem is vagyunk hajlandóak erről vitát nyitni és különböző licitálgatásokba belemenni! :D Mi tudjuk, amit tudunk. hehe) az viszont jó érzés, hogy az ismeretségi körünkben a mi babáink viselkedése, egyénisége is azt erősíti, hogy megéri gyermeket vállalni.

(ez szerintem nem mellékes, mivel korábban mi is inkább a gyermekvállalással járó áldozatokról és lemondásokról hallottunk, miközben egyszerűen mással összehasonlíthatatlan az a plusz, amit kapunk a gyerekeinktől)

Lehet, hogy a kérdés már idősebb gyermekekkel kapcsolatos nevelési tapasztalatokra vonatkozott, de állítólag a kicsik személyisége 3 éves korukra már kialakul és azt sem nagyon hiszem, hogy egy szülő "menet közben" egyik pillanatról a másikra meg tudja változtatni a neveléshez való viszonyát (szigorúbb vagy éppen megértőbb lesz) és ezt a "következetlenséget" a gyerek el is fogja majd fogadni.

Szóval ha most rosszul neveljük őket, akkor ez már így is marad.

A két kicsi vidám, közvetlen, társaságkedvelő, könnyen barátkozó, ami valószínűleg a nevelésünknek is köszönhető, és sajnos, ha szörnyű kamasz lesz belőlük, ahhoz is lesz némi közünk...