A kapcsolatod elvesztette-e a varázsát? Ha igen, mennyi idő után, miért, megítélésed szerint kinek a hibájából?

Az természetes, hogy a hirtelen fellobbant szerelem kissé alábbhagy, nem lesz minden olyan, mint az első időkben.

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert nincs olyan problémánk, hogy kezdene kihűlni a kapcsolat, mindig meglepjük egymást, igyekszünk mindig feldobni a kapcsolatot, kedveskedünk egymásnak. Ezek fontos dolgok, hiszen így is éreztetjük a másikkal, hogy mennyire fontos még mindig.

Azzal tisztában kell lenni, hogy minden kapcsolatnak van egy olyan pontja, ahol fejlődnie kell, ahol meg kell tenni a következő lépést: első együtt alvás, összeköltözés, eljegyzés, házasság, gyerekvállalás...stb...

Sokan halogatják az egyiket a másik után, mikor már időszerű lenne. Egy ideig lehet, egy idő után azonban veszít a kapcsolat lendülete, mert már igény lenne az egyik vagy másik (jó esetben mindkét) fél részéről a haladásra. Ha túl sokat halogatjuk a lépést, a kapcsolat ellaposodik és egy idő után vége is lesz. Szerintem ez annak tudható be, hogy az egyik vagy másik fél nem érett meg a haladásra. Ez nem baj, ez csak azt jelenti, hogy nem illenek össze.

Fogd meg a dolgot a másik végéről: te talán örülnél neki, ha soha egy pillanat nyugtod se lenne, amikor kényelmesen hátradőlve fellélegezhetnél, mondván, hogy de jó, most minden kerek és a helyén van?

Mert a sokak által olyannyira megvetett "langyosvíz" pontosan ez: harmónia és nyugi, ami annak az örvendetes következménye, hogy minden a helyére került, mert már bebizonyítottátok egymásnak, hogy szeretitek egymást és egymással akartok élni. Innentől már csak azt kell "bizonyítani" napról napra, hogy valóban azok is vagytok, akiknek megismertétek egymást, de ennek érdekében meg semmi mást nem is kell tenni, mint élni az életeteket úgy, ahogy mindig is szoktátok, hiszen épp erről szól az egész.

Fel nem foghatom, hogy miért vannak oda annyian azért a nagy "lángolásért". Jó, tudom, Hollywood a főbűnös itt is, nyilván, de a fenébe is, gondolkodjunk már egy kicsit ésszerűen. A hősszerelmes vak és süket, nem lát se jobbra, se balra, csak előre, és még úgy se túl messzire, és azt is csak rózsaszínben. Így nem lehet élni. Ez egy mámorító, "drogos" időszak, ami nagyon is jól van kitalálva úgy, hogy csak addig tart, amíg: ad egy kis rövid élvezetet, aztán pedig szépen visszahúzódik és hagyja újra élni a feleket, csak immár együtt.

A "varázs" azonban felfogható egyszerűen a két fél közti összhangként is, ami viszont - amennyiben valóban jól választották meg egymást - soha nem múlik el, és ezért még csak tenniük sem kell semmit a már fentebb is említett önmaguknak levésen túl, mivel azért szeretjük a másikat, aki, így természetesen mindaddig boldogok is vagyunk vele, amíg önmaga.

Ilyen egyszerű.

A második válaszoló vagyok:

Nem egészen értek egyet az utánam válaszolóval. Egy kapcsolatban élni kell, jól érezni magad, nem csak vegetálni. Lehet, hogy bebizonyítottad a másiknak, hogy szereted... de ez nem úgy megy, hogy egyszer "bebizonyítottam", akkor le van tudva az elkövetkezendő 35 évre. Folyamatosan szeretni kell a másikat. :)

18:09-es:

Légyszíves értelmezd már, amit olvasol, mielőtt lepontozod. Pontosan ugyanezt írtam én is, ha nem vetted volna észre.

Olvasd már el mégegyszer az "Ilyen egyszerű." előtti bekezdést, és értelmezd is... Köszi.

Kérdező:

Igen, legalábbis ami engem illet.

Szia!

Nálunk ez úgy működik, hogy vannak hegyek és völgyek, elég szinuszos a kapcsolatunk, ez nekünk így jó, tartósan egyikben sem lehet élni, a kisimult görbe pedig értelmetlen, azzal az erővel egy cserepes növénnyel is élhetnék külön-külön.

Igaz, nem a kezdeti rózsaszín köd van, de még mindig színes az a köd, ez egy másfajta varázs. Mivel folyamatosan új és új helyzetek elé vagyunk állítva, külön-külön és együtt is, így ellaposodni nem tud a kapcsolatunk.

Szerencsére arra mindketten figyelünk, hogy néha csak egymásnak legyünk, ez időnként szinte megoldhatatlan a gyerek mellett, de igyekszünk. Közös erőfeszítés nélkül azt hiszem nem működne. Szerintem sok pár ezt rontja el: egyénként gondolkoznak, nem párként. A legfontosabb a kapcsolatban a kompromisszum, e nélkül előbb-utóbb elhal minden érzés.

Ha nem is naponta, de folyamatosan úgy érzem, hogy jobban szeretem, mint valaha és ezzel ő is így van.

10 éve vagyunk együtt.

30/N